Bátor Szilárd személy
Idézetek
Ha tudta volna, hogy az a gyerek nem másnak a fia, mint aki miatt az ő két kezét egykor átdöfte az az ördögi templárius, talán azonnal megszabadul tőle – sikítva, könyörögve, mindenét visszaszolgáltatva. S ahogy ő sem tudott semmit a fiú kilétéről, úgy Bátor Szilárdnak sem volt ekkor még semmi fogalma róla, micsoda megpróbáltatások várnak rá az elkövetkezendő időkben.
ELSŐ EPIZÓD A férfi kötelessége 3. fejezet
– Édesapám! – kiabált Szilárd már messziről, ahogy szeme előtt feltűnt a termőföld és a rajta dolgozó több tucat ember. – Édesapám, jöjjön gyorsan!
I. Kilenc évvel később 1. fejezet
– Fiam! – Ágnes, a Nyulak szigetén álló domonkos apácazárda főnöknője csak ennyit bírt mondani, majd rögvest csúf köhögőroham tört rá.
– Anyám, édesanyám! – Szilárd szinte repülve tette meg a kettejük közt húzódó távolságot, és úgy ugrott a nyakába, mintha még mindig gyámoltalan kisgyermek lenne.
3. fejezet
A futár az őrökön átjutva Nekcsei Demeter tárnokmesterrel tudott leghamarabb szót váltani, aki pedig már személyesen Anjou Károlynak továbbította Lackfi István kérését.
Amikor a király értesült róla, hogy Bátor Attila fia a városban tartózkodik, aznapra már csak a valóban halaszthatatlan ügyek intézését hagyta, minden egyéb hivatalos teendőjét elnapolta.
5. fejezet
– A harmadik emeleten lakik Erzsébet királyné a kicsiny hercegekkel – mondta Lackfi, amikor már a lépcsőházban igyekeztek felfelé. – Az uralkodó bizalmas kihallgatáson fogad bennünket, fiam. Tudod-e, mit jelent ez?
– Különleges kegyet, azt hiszem – válaszolta Szilárd, mire Lackfi megerősítette:
– Megkülönböztetett figyelemben részesít minket. Nagyon szerette atyádat. Viseld hát magad rendesen! – álltak meg a királyi lakosztály ajtaja előtt. – Mutasd magad!
5. fejezet
– Úgy látom, nem csak ő legeltette a szemét terajtad…
Zách Klára elpirult, de nem ellenkezett.
– Láttam már korábban a templomban – vallotta be ártatlanul. – A tekintete… – Egy pillanatra elhallgatott, a megfelelő szót kereste. – A tekintete megérintett. Volt benne valami… valami szomorúság…
– Mondtam én, hogy átkozott – ragaszkodott Katalin az állításához. – Azt láthattad a szeme olajában, ami az apja lelkében is ott fészkelt. Ne aggódj semmit! – legyintett aztán vidáman. – Amikor eljön a te időd, tíz ujjadra találsz húsz udvarlót…
2. fejezet
Az anyakirályné hitetlenkedő hangon felnevetett.
– Tele vagy meglepetésekkel, Bátor Szilárd! – mondta, és a férfi képtelen volt megállapítani, vajon gúnyolódik-e vele. – Udvarhölgyet az udvarhölgyért, gyermeket a gyermekért. Részemről kiegyenlítettnek tekintem a mérleget.
391. oldal, 7. epizód - Anda (Athenaeum, 2023)
| → |
|---|
Más volt tehát Lajos, mint Károly király, ezt Szilárd már ott a sátorpalotában látni vélte – ugyanakkor az is eszébe jutott, hogy vajon micsoda fiú, ha nem az apa folytatása. És mielőtt még túlságosan is megdelejezte volna a hatalom kisugárzása, ami körüllengte ezt az alighogy férfikorba érett uralkodót, szántszándékkal figyelmeztette magát: a nagyság mulandó – sohasem változatlan.
Tudta, hogy a király az egyszerű nép számára jóformán egyfajta istenség; a katonák számára erős, szigorú apa; a főuraknak afféle sakkfigura, amelyet hol védeni, hol követni, hol meg éppen leütni kívánnak. Ő egyiknek sem akarta látni Anjou Lajost, csak annak, ami: embernek – jó tulajdonságaival és gyarlóságaival együtt.
61. oldal, 1. epizód - A fekete ispán (Athenaeum, 2023)