Bátor Attila személy

Bíró Szabolcs: Non nobis Domine
Bíró Szabolcs: Liliom és vér
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Idézetek

alettakata P>!

– Miért mondasz ilyeneket? – tört ki fájdalmas zokogásban a fegyvernök. – Miért bántasz?
– Mert ezt kell tennem. A szerelmünk túl erős, nem tudunk uralkodni rajta, felemészt mindkettőnket… Gyűlölnöd kell engem!
– Képtelen vagyok rá!
– Márpedig gyűlölni fogsz – lépett az ajtóhoz immár végérvényesen a lány. – Gyűlölni fogsz, vagy meghalsz. Más választásod nincs.

Ötödik epizód; 16. fejezet; 307. oldal

Bíró Szabolcs: Non nobis Domine Kelet oroszlánja / Az utolsó vörös barát

Kapcsolódó szócikkek: Bátor Attila
alettakata P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Azt akarom, hogy a jobbkezem légy – mondta, mélyen a szemébe nézve. – Azt akarom, hogy te légy a kardom, a pajzsom, a szemem és a fülem. Attila, a szent királyok nemzetségét követő Anjou-ház első uralkodójának első lovagja, mi több, a testvére is, ha vér szerint nem, hát Isten színe előtt.

Hatodik epizód; 2. fejezet; 378. oldal

Bíró Szabolcs: Non nobis Domine Kelet oroszlánja / Az utolsó vörös barát

Kapcsolódó szócikkek: Bátor Attila · I. Károly
KingucK P>!

Furcsa uraság ez a Bátor nembeli Attila, mélázott magában a molnár. Más úr még üti a parasztjait és semmi pénzért nem engedné őket a családja közelébe. A többi nemes úgy kerüli a jobbágyot, akár a leprást. Ő meg szinte egyenrangúnak tekinti őket saját magával.

I. Kilenc évvel később 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Bátor Attila · jobbágy · molnár · nemes · paraszt
KingucK P>!

Hogy Vilmos lovag – és bizonyos szóbeszédek szerint Attila is – egykor a templáriusok eretnek rendjébe tartozott…

I. Kilenc évvel később 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Bátor Attila · eretnek · templomosok · Vilmos lovag
KingucK P>!

Attila mögött ott állt szótlan fegyvernöke, az öles termetű Péter, és intézője, a finom modorú Mikolaj. Mellettük a lovag két apródja, Csepke és Kurta toporgott megtépázva, piszkosan.

I. Kilenc évvel később 1. fejezet - 37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bátor Attila · Csepke · Kurta · Mikolaj · Péter
KingucK P>!

Az asztalfőn, ahol máskor Attila foglalt helyet, most Károly ült, balján a két udvari lovaggal – Bornemissza Jánossal és Zách Feliciánnal –, akik érkezéskor közrefogták őt.

44. oldal, 2. fejezet, I. Kilenc évvel később

KingucK P>!

Rozgony után elengedtelek, mert úgy éreztem, eleget tettél már. Nem hívtalak, amikor az Abák területeit vívtam, és minden erőmmel ostromoltam Árva, Zólyom, Lipót várait. Akkor sem hívtalak, amikor Amadé fiai fellázadtak, és végig kellett perzselnem egész Ung megyét, lerontani erősségeit. Akkor sem kértem a segítségedet, amikor Borsa Kopaszt kellett legyőznöm, tartományát ízzé-porrá zúznom. Nem hívtalak egyszer sem, s még nemesi levelet is küldtem neked, hogy családodban az első lehess, aki nem csupán Bátornak mondott, hanem Isten és ember színe előtt egyaránt Bátor nembéli…

I. Kilenc évvel később 2. fejezet - 51. oldal

KingucK P>!

Alig két esztendeje, hogy a szerbekkel akasztottam bajszot, és elfoglaltam Nándorfehérvárt.

I. Kilenc évvel később 2. fejezet - 51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bátor Attila · I. Károly · Nándorfehérvár
KingucK P>!

…ismét szükségem van rád, akárcsak azokban a régi, nehéz időkben. Egykori patrónusom, Tamás érsek halott. Debreczeni Dózsa már nagyon öreg, ki tudja, hány éve van hátra…

I. Kilenc évvel később 2. fejezet - 56. oldal

KingucK P>!

– Elég volt! – nyögte Lackfi István, akinek még a bajsza is kókadtan lógott az orra alatt. – Már így is túl sokat kutakodtunk a saját szakállunkra. A király nem is tudja, mi történt a birtokodon, pedig elsőként neki kellett volna szólnod. Mondtam, hogy ezt kéne tenned? Mondtam, komám, de te nem hallgattál rám! Rendben, gondoltam, ha ígéretet tettem, nem hagylak cserben. De ez már bizony sok: nyakunkon a tél, napok óta csak kemény, hideg, szikkadt ételt ettünk, és egy lépéssel sem jutottunk előrébb, amióta otthagytuk a majorság romjait…
– A családom sorsáról beszélsz, István! – Bátor Attila, a király lovagja szeretett volna mennydörgő, dühös hangot megütni, de már tőle is csak elcsigázott, rekedtes dörmögésre futotta. – Nem várhattam egy napot se. Te talán képes lettél volna rá?

ELSŐ EPIZÓD A férfi kötelessége 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Bátor Attila · Lackfi István · lovag