Bátor Ágnes személy
Idézetek
Az Úr 1304. évének tavasza
Siklóshoz közel, a Dráva déli partján
Valahol Szlavónia erdeiben
A folyó hullámai vadul vágtattak a fiú szeme előtt. Hosszúnak bizonyult az elmúlt tél, a tavasz pedig nehezen akart megérkezni – csak pár hete kezdődött meg az olvadás. A Dráva alaposan megduzzadt, vad sodrásába egy jó úszónak is életveszélyes lett volna bemerészkednie. A fiatal harcost nem is a zúgó víztömeg babonázta meg: egy kis szütyőt gyűrögetett a markában, rajta a templomosok egyenlő szárú, vörös keresztjével. Ágnes ezzel a felhímzett szimbólummal járult hozzá kettejük szerelmi zálogához. Attila arra gondolt, a lány talán ezzel próbálja őt a kötelességeire emlékeztetni, és a helyes útra – Isten és a becsület útjára – terelni.
HATODIK EPIZÓD - VASSEPRŐ - 1. fejezet
Bíró Szabolcs: Non nobis Domine 96% Kelet oroszlánja / Az utolsó vörös barát
Felesége, Ágnes már ott várt rá, kezében ura legszebb ruháival.
I. Kilenc évvel később 1. fejezet - 32. oldal
Az Úr 1323. éve
Szent Jakab hava
Eger
Csepke és Kurta aggodalmas pillantásokat vetettek a kitámasztott kordé felé, miközben felverték ócska sátrukat a gyér alkonyati fényben. A sokat látott kétkerekű talyiga ezúttal alig rejtett valami eladhatót, és az a kevés holmi is gondosan két oldalra volt kotorva benne, hogy középen a lehető legkényelmesebben férhessen el az odafektetett, gondosan betakargatott Füttyös Laborc.
2. fejezet
– Fiam! – Ágnes, a Nyulak szigetén álló domonkos apácazárda főnöknője csak ennyit bírt mondani, majd rögvest csúf köhögőroham tört rá.
– Anyám, édesanyám! – Szilárd szinte repülve tette meg a kettejük közt húzódó távolságot, és úgy ugrott a nyakába, mintha még mindig gyámoltalan kisgyermek lenne.
3. fejezet