Bath helyszín
Bath (Bath Spa), (magyarul: fürdő) egy Anglia délnyugati részén található, gyógyfürdőiről nevezetes város, 159 kilométerre nyugatra London központjától és 21 kilométerre délkeletre Bristoltól.
Bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bath
Idézetek
– Valóban? Megtisztelte már megjelenésével a Felső Kaszinót?
– Igen, uram. Hétfőn voltam ott.
– Színházban volt-e már?
– Igen, uram, kedden láttam a darabot.
– Hangversenyen?
– Voltam, uram, szerdán.
– És általánosságban tetszik-e kegyednek Bath?
– Igen – nagyon kedvelem.
– Most pedig negélyesen el kell mosolyodnom, aztán visszatérhetünk a józan beszédhez.
Catherine elfordította fejét; nem tudta, vajon elnevetheti-e magát.
– Látom, mit gondol felőlem – mondotta komolyan a fiatalember. – Ugyancsak szánalmas figura leszek holnap a naplójában.
– A naplómban?!
– Szinte látom, mit ír majd: „Pénteken elmentem az Alsó Kaszinóba; kék szegélyű, babos muszlinruhámat viseltem – sima fekete cipőt – igen előnyös volt a megjelenésem; de különös módon zaklatott egy fura, együgyű ember; kényszerített rá, hogy táncoljak vele, és ingerelt az ostobaságaival.”
17-18. oldal, Harmadik fejezet (Palatinus, 2006)
Sok évvel ezelőtt láttam Bath-ban egy nagydarab amerikai hölgyet, aki igen gyorsan vonszolt maga után egy óriási skótkockás bőröndöt, kis kattogó kerekeken, amik meg-megakadtak a járda réseiben és általánosságban véve önálló élettel ruházták föl a koffert. Abban a pillanatban született meg a Poggyász. Hálás köszönet annak a hölgynek és mindenki másnak az olyan helyeken, mint Power Cable, Nebraska, ahol bizonyára az elegendőnél kevesebb bátorítást kapnak.
– Van egy házunk! Egy igazi házunk! – Gigi ugrándozni kezdett örömében. – Hejhó! Adjuk el!
– Jó!
Mennyit is kaphatnának érte? Lara bősz fejszámolásba kezdett. Négyszázötvenezer fontra taksálta a házat; Bath nagyon drága város.
– De lakhatnánk is benne! – szólalt meg újra Gigi.
Lara szíve nagyot dobbant.
– Úgy érted itt, Bathban?
20. oldal
Egy ilyen nap igazán örömmel tölti el a szívet. Július kitűzte minden zászlaját; lángolt a nap és a sok pipacs; fehér pillangók kergetőztek, keringtek és méhek szorgoskodtak a tátikavirágok körül. A hárs éppen virágzásnak indult. Karcsú liliomok vetélkedtek a kert ágyásaiban a kardvirággal; az angol tearózsák puhán ölelték körül sárga szíveiket. Enyhe szellő lengedezett, és lágy zümmögés duruzsolt Edward Pierson feje fölött, amint éppen hazatérőben volt magányos csatangolásából; a Tintern Abbey környékét járta be. Aznap reggel érkezett meg Kestrelbe, bátyjának, Róbertnek Wyeparti otthonába; útközben Bathban időzött egy darabig, és már kissé meg is fogta arcát a nap, de csak aligalig, mint az már olyanoknál lenni szokott, akik igen sokáig éltek Londonban. Amint lefelé ballagott a szűk, bozóttal benőtt úton, egy valcer dallama ütötte meg fülét. Valaki zongorázott. Elmosolyodott, mert a zene volt legnagyobb szenvedélye. Sötét, őszbevegyült haja szabadon hagyta forró homlokát; szalmakalapjával legyezte magát a nagy hőség ellen. Homloka nem volt nagyon széles, de mégis magasnak hatott keskeny, hosszúkás arca mellett, melynek hosszúságát még fokozta a rövid, sötét, hegyes szakáll, modellül állhatott volna Van Dyck komoly, szelíd képeihez, nagy, szürke, világos pillájú, szarkalábas szemével, különös, a dolgok fölött nemlátón elröppenő tekintetével.
Legkedvesebb Barátnőm!
A legnagyobb keserűséggel írok; épp most következett be a legszerencsétlenebb esemény. Mr. Johnson a leghatásosabb csapást mérte valamennyiünkre. Azt hiszem, valamilyen úton-módon megtudta, hogy hamarosan Londonban leszel, és sikerült oly köszvényrohamot kapnia, amely legalábbis késlelteti bathi útját, ha meg nem akadályozza végleg. Meggyőződésem, hogy kedvére idézi elő vagy mulasztja el a köszvényét; ugyanez történt, amikor Hamiltonékkal akartam a tavakhoz utazni; és három évvel ezelőtt, amikor nekem volt kedvem Bathba menni, semmi sem váltott ki nála köszvényes tüneteket.
121. oldal (Ulpius-ház, 2006)