Básztet személy

– De… a sólyom nem repülhet…
Básztet elnevette magát.
– Dehogynem repülhet, biztos úr. Hiszen madár.

277. oldal

Gondoltam, mágiával fog elrepíteni bennünket, vagy legalábbis leint egy taxit. Ehelyett Básztet kölcsönvett egy ezüstszínű Lexus kabriót.
– Ó, igen! – mondta, és szinte dorombolt hozzá. – Ez tetszik. Gyertek, gyerekek!
– De ez nem a tiéd – jegyeztem meg.
– Drágaságom, macska vagyok. Minden, amit látok, az enyém.

125. oldal

– Ó, igen! – mondta, és szinte dorombolt hozzá. – Ez tetszik. Gyertek, gyerekek!
– De ez nem a tiéd – jegyeztem meg.
– Drágaságom, macska vagyok. Minden, amit látok, az enyém.

125. oldal

228. oldal

– Maguk… első osztályú jegyet vettek a sólyomnak.
– Igazából barna kánya – helyesbített Básztet. – De igen, nagyon szeszélyes madár. Díjnyertes, tudja. Ha leültetik a turistaosztályra, és megpróbálják pereccel kínálni, nem vállalom a felelősséget a következményekért. Nem, mi mindig első osztályon utazunk, ugye, Carter?
– Így igaz, Cirmi néni.

[…] macska vagyok. Tisztelem az alvás szentségét.

76. oldal - 4. Konzultáció egy harci galambbal

Kinyújtottam apám varázsdobozát, és elengedtem. Biztos voltam benne, hogy a földön fog koppanni, ehelyett azonban egyszerűen eltűnt.

– Király! – szóltam. – Biztos vagy benne, hogy vissza is tudom szerezni?
– Nem – felelte Básztet. – De most már gyere!

258. oldal

Básztet szája széle vibrált az izgalomtól. Szemét a hatalmas fémgolyóra szegezte. Kiscicákat láttam ilyennek, amikor az étellel, egy gombolyag spárgával vagy golyókkal játszadoztak… Golyókkal? Nem! Básztet ősi istennő volt. Az nem lehet, hogy…
– Ez lehet az! – Ugrásra készen behajlította a térdét. – Meg ne moccanjatok!
– Nincs ott senki – súgta Sadie.
– Ööö… – kezdtem volna.
Básztet átugrott a ládákon. Vagy tíz métert szállt a levegőben a villogó késekkel a kezében, majd olyan erővel landolt a bontógolyó tetején, hogy elszakította a láncot. A hatalmas fémgömb a macskaistennővel együtt a földre zuhant, és gurulva indult meg a porban.
– Úúú! – üvöltött fel Básztet. A golyó egyenesen átgördült rajta, mégsem tűnt úgy, mintha baja esett volna. Megint felugrott a levegőbe, és kései úgy hasítottak bele a fémbe, mintha nedves agyag lett volna. Pillanatokkal később a bontógolyóból csak rozsdás fémhulladék maradt.
Básztet visszacsúsztatta a késeket a helyükre.
– Egyelőre biztonságban vagyunk.
Összenéztünk Sadie-vel.
– Megmentett bennünket egy fémgolyótól – állapította meg a húgom.
– Biztosra kellett mennem – mondta a macskaistennő. – Akár ellenséges is lehetett.

124-125. oldal

210. oldal, 18. fejezet - Amikor a denevérek megvadulnak (Könyvmolyképző, 2016)