!

Bast személy

Patrick Rothfuss: A szél neve
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok

Idézetek

>!
Csisza

Kvothe egy-két falatot evett, azután megszólalt:
– Tehát folytassuk. Muzsika és mágia. Győzelem és oktalanság. Gondolkodjatok. Mi kell még a történetünkbe? Milyen létfontosságú elem hiányzik?
– A nők, Reshi – vágta rá Bast. – Kimondott hiány mutatkozik nőkben.

48. fejezet - Közjáték - Egy másfajta csend

Kapcsolódó szócikkek: Bast · Kvothe
>!
Csisza

Az igazság ennél mélyebben van. (…) Ez olyan, hogy magában mindenki mesél egy mesét. Mindig. Folyton. Ez a mese tesz azzá, aki vagy. Ebből a meséből építjük föl magunkat.

92. fejezet - Az eljátszott zene

Kapcsolódó szócikkek: Bast
>!
Victoria_Crane 

Kote éppen felállt a két súlyos tölgyfahordó között a kiürült polcra, amikor fekete kardhüvelyt lóbálva berontott Bast.
Kote, aki letenni készült a deszkalapot az egyik hordóra, riadtan rákiáltott:
– Óvatosan, Bast! Egy dámát hozol, ne csápolj úgy, mintha holmi fehércseléddel táncolnál csűrdöngölőt!

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bast · kard · Kvothe
>!
Csisza

Nem vagy elég bölcs ahhoz, hogy annyira félj tőlem, amennyire félned kellene. Egy hangját sem ismered annak a zenének, amelyikre én járom.

92. fejezet - Az eljátszott zene

Kapcsolódó szócikkek: Bast
Hirdetés
>!
Victoria_Crane 

De csak mert nem volt ínyére a gondolat, hogy vérét onthatják, ez még nem azt jelenti, hogy félt az ilyesmitől. Csak nem akarta, hogy ilyesmi történjék. Az igazi félelemhez olyan ok szükséges, amely sokág lefoglal. És mivel csapongó elméjét semmi sem foglalhatta le hosszasan, a szíve mélyén semmitől sem félt igazán.

393. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bast · félelem
>!
Kisprucsok

Bast kiegyenesedett, és egy vigyor terült szét kedves, csintalan és vad arcán. Úgy festett, mint egy rakoncátlan gyerek, akinek sikerült ellopnia és megennie a holdat. Mosolya, akár a fogyó hold utolsó szilánkja: éles, fehér és veszedelmes.

Patrick Rothfuss - A ménkűfa

Kapcsolódó szócikkek: Bast
>!
Csisza

A konyhából bejött Bast, karjában egy ölnyi, fehér lepedőbe burkolt, tüskés magyalfaággal. Kote komoran bólintott, és a tenyerét dörzsölte.
– Szép. Most hogy… – A szeme összeszűkült. – Ez az egyik jó lepedőm?
Bast lenézett a csomagra.
– Hát, Reshi – mondta lassan –, ez attól függ. Vannak rossz lepedőid?

MÁSODIK FEJEZET - MAGYAL

Kapcsolódó szócikkek: Bast