Bartók Bella személy

Szabó Magda: Régimódi történet

Idézetek

korneliar>!

Anyám a napló szerint azon tűnődött, miért szabad egy férfinak az, ami egy nőnek nem, s vitatta Bella állítását, aki szerint ezt Isten így rendelte, mert “férfié az élet gondja”. De hiszen az élet gondja sokkal inkább a nőké – érvelt a tizenhat éves Jablonczay Lenke, s felhozta példának Rickl Máriát a víg öregurakkal, aki többet ér, mint akárhány férfi.

299. oldal

Zakuro>!

" […] Lenke ott állt a szoba közepén, akkor már nem sírt, csak bámult, arcán, orra alatt, dagadt száján a sírás nyomai. Aztán mama elcsendesedett, leült, mint akit nem bír meg a lába. »Nem küzdhetek a végzetem ellen« – mondta. Nem nekem, nem Gyulának. Saját magának.”

Huszonöt év múlva ez a mondat elhangzik majd még egyszer. Jablonczay Lenke mondja el a Nyomtató utcán Bartók Bellának, amikor a Majthényi Béla tüdőbaja kiújul, s ő rájön, most nem indíthat ellene válópert, ott kell maradnia mellette, holtáig nem menekülhet. „Nem küzdhetek a végzetem ellen.”

KingucK P>!

A fogarasi és törcsvári csata híre, a brassói bevonulás, az Olt elérése épp csak hogy illedelmes érdeklődést kelt az érdekeltekben, mert a debreceni törvényszék végre kimondja Majthényi Béla és Jablonczay Lenke válását, s a jegyesek először mennek végig karonfogva a debreceni korzón. Az újabb isonzói csatában harminchat hadosztály és hatezer ágyú pusztít, a Narajovka fronton szüntelenül folyik az orosz támadás, Bartók Bella nem említi a szomorú, és úgy látszik, egyelőre kivédhetetlen háborús eseményeket, azt írja a férjének: „Estefelé Leksi idejött, végtelen kedvesen zongorázott nekünk. Milyen boldog is ez az időszak! A tizenhat éves kor tavaszának visszatérése.” A kis ember lakást vesz ki a Domb utca 16. szám alatt, a városi főmérnökkel nézeti meg, megfelelő-e minden tekintetben. Szabó Elek aggályos lakó, mert ide várja születendő gyerekét – a lakásnak kívül-belül alkalmasnak kell lennie, hogy egy kisgyerek életének első színhelyéül szolgálhasson.

Jablonczay Lenke

KingucK P>!

Bartók Bella kisasszonnyal másodízben már egészen más helyen találkozott anyám, mint a Szikszay-féle úszóintézet: a Szent Anna utcai zárdaépületben, névsorolvasás közben, Stillmungus Mária Margit tisztelendő főnöknő és Mária Charitas osztályfőnök előtt.
Anyám családtag kísérő nélkül ment a megnyitóra, Klári néni és Bobi kutya baktattak két oldalán, s hagyták ott a zárdakapu előtt azzal, nagyanyja úgy intézkedett, ezentúl egyedül mehet-jöhet az iskolából. Eleinte csak bámult, nézte a többi lányt, próbálta kis füzetébe lejegyezni a névsort: Balogh, Balogh, Bartók, Biró, Bruckner, Fábián, Fidrus, Hadházy… éppen huszonegyen voltak.

Jablonczay Lenke