Báró Ambrózy Richárd személy
3 hozzászólásIdézetek
– Nyissa ki! – dördült rám az „én báróm”, mikor végre megérkeztem. – Azonnal nyisson kaput, aztán szálljon fel a kocsira!
– Előbb tán szép napot, vagy valami!
279. oldal
– Hangay kisasszony – hajolt meg felém kimérten, majd lenyomta a kilincset.
Egyből elfogott a pulykaméreg, hogy ilyen félvállról… ekkora közönnyel… szinte az egész villát kitöltő egykedvűséggel üdvözöl.
– Magának is szép napot, báró úr! – mondtam ridegen.
– Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!
[…]
– Oh! – nyögte csalódottan. – Talán akad még valami, amit az imént nem tudott elmondani a pocsék külsőmről?
196-197. oldal
– Semmi sincs rendben, maga… maga kékvérű halhólyag! – robbant ki belőlem a sárkánytűz, és talpra ugorva kiragadtam a kezéből az újságkeretre feszített lapot. – Ez a ház minden gondjával, örömével, bajával és szépségével együtt a miénk! A kettőnké, érti?! Ha pedig ez így van, akkor magának is ki kell vennie a részét a munkából, ami a villa fenntartásához szükséges!
– Mégis mit tehetnék – csodálkozott rám az én hideg fejű báróm –, ha maga, kedves, már mindent olyan nagyszerűen elrendezett?!
13. oldal
[…] majd bérkocsival az Ambrózy-villába indultam, hogy végre kialudjam magam. Persze szívesebben tartottam volna a báróval, ám ő erről hallani sem akart.
– Úgy sejtem, Mili, hogy a dolog meglehetősen unalmas lesz – mondta. – Magára pedig ráfér a pihenés, hisz még oly fiatal, és ráadásul nő.
Megsértődhetnék – gondoltam –, de ugyan mit érnék el vele? Így aztán hazamentem, s most mindazt, amit elmondok, két nappal később, Richárd meglehetősen száraz beszámolójából kapirgálom össze.
79. oldal
CIWL típusú, három egyágyas és két kétágyas kabinnal, valamint a két végén egy-egy, külön a hölgyek és urak számára felszerelt, menet közben is használható illemhellyel ellátott, vaskerekeken gördülő álomház.