!

Báró Ambrózy Richárd személy

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Szélesi Sándor: Kincsem
Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
1 hozzászólás

Idézetek

>!
lettielena

– Bolondnak lenni a fiatalok előjoga – mondta halk sóhajjal. – Maguk ketten azonban kissé túlzásba viszik.

292. oldal, 11. Zsákutcák (Könyvmolyképző, 2015)

1 hozzászólás
>!
lettielena

– Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!

103. oldal, 7. fejezet - A pofaszakállas kísértet (Könyvmolyképző Kiadó, 2014)

>!
Nymeria96

– Hányszor kértem már, Mili, hogy ne kóricáljon folyton szanaszét? Mégis mit gondol, meddig bírom erővel, hogy furton fúrt megmentsem magát?
– Amíg figyel rám és megteszi – feleltem csendesen –, nincs félnivalóm, Richárd. Azután pedig… Hát kit érdekel, hogy mi lesz azután?

663. oldal, 31. A leszámolás (Könyvmolyképző, 2016)

4 hozzászólás
>!
Beatrix_Farkas

Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”

83. oldal, 3. Szoknyák, nadrágok, bűnök (Könyvmolyképző, 2015)

>!
beatrix_0823 P

– Statisztikai tény, hogy a hisztéria leginkább azon nőkön üt ki, akik túl sok romantikus regényt olvasnak.
– Miként az is, hogy az ilyen művek rajongóinak életében nyomokban sem mutatható ki valódi romantika – fejem félrebillentve, számat elhúzva néztem rá. – Ezek szerint könnyen lehet, hogy a női elmebaj igazi kiváltója nem a túlzásba vitt olvasás, inkább a rideg, megkérgesedett és öntelt férfiszív, mely felsőbbrendűsége tudatában már-már dobogni is elfelejt. Mit gondol erről, báró úr?

111. oldal

19 hozzászólás
>!
RavenS

– Hangay kisasszony – hajolt meg felém kimérten, majd lenyomta a kilincset.
Egyből elfogott a pulykaméreg, hogy ilyen félvállról… ekkora közönnyel… szinte az egész villát kitöltő egykedvűséggel üdvözöl.
– Magának is szép napot, báró úr! – mondtam ridegen. – Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!

196. oldal, 14. A családi titok - Buda, 1900. március 21. (Könyvmolyképző, 2017)

1 hozzászólás
Hirdetés
>!
Tóth_Orsolya_3 P

– Báró úr, maga mintapéldánya a zseniális tökfejeknek, de ne aggódjék, mert ezt csupán az önnel egy fedél alatt élők tudják, mi viszont nem fecsegünk.

302. oldal, 11. Zsákutcák (Könyvmolyképző, 2015)

>!
zsazsa9

– Fáradjon be, Hangay úr.
– Oda? – sápadt el a könyvkereskedő.
– Én majd idekinn őrködöm, és ha jön valaki, kuvikot utánzok.
– A kuvik csak éjjel szól, báró úr! Nappal az olyan madár aludni szokott.
– Sebaj – rántott a vállán mosolytalanul, s tán kissé sértődötten Richárd. – Akkor majd legfeljebb olyan kuviknak hisznek, aki alvászavarban szenved.

325. oldal, 21. fejezet - Találka a kriptában

Kapcsolódó szócikkek: Báró Ambrózy Richárd · Hangay Árpád · kuvik
>!
Judant

– Látom, nem érti. Az én anyai nagyapám valódi belső titkos tanácsos volt…
– Ezt valóban nem értem – vágtam közbe. – Hogyan lehet valaki titkos tanácsos, ha mindenki tudja, hogy az? És mit jelent a valódisága? Talán vannak ál titkos tanácsosok is?
– Mili, kérem, ne bosszantson!
– Távol álljon tőlem, valódi és kicsit sem titkos báró úr, de tudja, ez a rangkórság arra késztet, hogy legközelebb így mutatkozzam be – mondtam és pózba vágva magam, orromat kényeskedve feltartva nyújtottam kézcsókra a kezem. – A nevem alsó- és felsőhangai Hangay Emília, kinek atyja alsó- és felsőhangai Hangay Árpád, Marosvásárhely legvalódibb, legbelsőbb és legtitkosabb könyvkereskedője.

453-454. oldal, 22. Lövöldözés a Lendvay utcában (Könyvmolyképző, 2016)

>!
Kukuucs

Újra leült közénk a csend, ám én ezt cseppet sem bántam, mert az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy Richárddal együtt hallgatni, némán létezni is jó.

112. oldal