Báró Ambrózy Richárd személy
Idézetek
– Bolondnak lenni a fiatalok előjoga – mondta halk sóhajjal. – Maguk ketten azonban kissé túlzásba viszik.
292. oldal, 11. Zsákutcák (Könyvmolyképző, 2015)
– Hányszor kértem már, Mili, hogy ne kóricáljon folyton szanaszét? Mégis mit gondol, meddig bírom erővel, hogy furton fúrt megmentsem magát?
– Amíg figyel rám és megteszi – feleltem csendesen –, nincs félnivalóm, Richárd. Azután pedig… Hát kit érdekel, hogy mi lesz azután?
663. oldal, 31. A leszámolás (Könyvmolyképző, 2016)
– Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!
103. oldal, 7. fejezet - A pofaszakállas kísértet (Könyvmolyképző Kiadó, 2014)
– Hangay kisasszony – hajolt meg felém kimérten, majd lenyomta a kilincset.
Egyből elfogott a pulykaméreg, hogy ilyen félvállról… ekkora közönnyel… szinte az egész villát kitöltő egykedvűséggel üdvözöl.
– Magának is szép napot, báró úr! – mondtam ridegen. – Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!
196. oldal, 14. A családi titok - Buda, 1900. március 21. (Könyvmolyképző, 2017)
„Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”
83. oldal, 3. Szoknyák, nadrágok, bűnök (Könyvmolyképző, 2015)
– Statisztikai tény, hogy a hisztéria leginkább azon nőkön üt ki, akik túl sok romantikus regényt olvasnak.
– Miként az is, hogy az ilyen művek rajongóinak életében nyomokban sem mutatható ki valódi romantika – fejem félrebillentve, számat elhúzva néztem rá. – Ezek szerint könnyen lehet, hogy a női elmebaj igazi kiváltója nem a túlzásba vitt olvasás, inkább a rideg, megkérgesedett és öntelt férfiszív, mely felsőbbrendűsége tudatában már-már dobogni is elfelejt. Mit gondol erről, báró úr?
111. oldal
– Báró úr, maga mintapéldánya a zseniális tökfejeknek, de ne aggódjék, mert ezt csupán az önnel egy fedél alatt élők tudják, mi viszont nem fecsegünk.
302. oldal, 11. Zsákutcák (Könyvmolyképző, 2015)
– Fáradjon be, Hangay úr.
– Oda? – sápadt el a könyvkereskedő.
– Én majd idekinn őrködöm, és ha jön valaki, kuvikot utánzok.
– A kuvik csak éjjel szól, báró úr! Nappal az olyan madár aludni szokott.
– Sebaj – rántott a vállán mosolytalanul, s tán kissé sértődötten Richárd. – Akkor majd legfeljebb olyan kuviknak hisznek, aki alvászavarban szenved.
325. oldal, 21. fejezet - Találka a kriptában
– Mondja csak, gróf úr, egész pontosan honnan származnak ezek a kimerítő ismeretek?
– Számos ügynök, hivatalnok és éles szemű informátor dolgozik nekem, a szálakat viszont a titkárom…
– Matolcsy! – kiáltottam. – Az a csupaszcsiga pofázmányú, sunyi nyúlbogyó, hogy tekeredne meleg sál a nyaka köré, de csakis a saját nyelvéből!
Róza asszony, Bissingen gróf és Ambrózy báró mind rám meredtek. Az előbbi kettő hökkenten és némán, míg a harmadik értőn biccentve kérdezte:
– Isti?
– Isti – bólintottam, felfedve cifra külvárosi modorom amúgy sem titkos forrását.
511. oldal, 24. A múlt árnyai (Könyvmolyképző, 2016)