!

Báró Ambrózy Richárd személy

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Szélesi Sándor: Kincsem
Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc
1 hozzászólás

Idézetek

>!
lettielena

– Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!

103. oldal, 7. fejezet - A pofaszakállas kísértet (Könyvmolyképző Kiadó, 2014)

>!
RavenS

– Tetszik tudni, milyen vagyok: ha a Bolyó doktor úr oda állít engemet a Lánczhíd közepére, én akkor se mozdulok onnét, ha kirobbantják alólam az egész miskulanciát.
– Ne mondjon már ilyen lehetetlenségeket, Eckhárdt: soha senki nem lesz olyan galád, hogy azt a szépséges építményt felrobbantsa.

180. oldal

>!
RavenS

– Hangay kisasszony – hajolt meg felém kimérten, majd lenyomta a kilincset.
Egyből elfogott a pulykaméreg, hogy ilyen félvállról… ekkora közönnyel… szinte az egész villát kitöltő egykedvűséggel üdvözöl.
– Magának is szép napot, báró úr! – mondtam ridegen. – Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!

196. oldal

>!
Zetsuen 

Sára és én rémülten néztünk fel a lépcsősor tetejére, ahonnan csillámló üvegcserepek záporától kísérve egy tagbaszakadt, csíkos mellényt, fekete frakkot viselő komornyik gurult lefelé.
– A Szilárd! – sikkantotta a cselédlány, két kezét a szája elé kapva.
Amint a férfi a lépcső aljára érkezett, odafönn Ambrózy báró alakja jelent meg. Richárd elegáns mozdulattal tette fejére a szürke puhakalapját, két ujjával eligazítva annak karimáját. Ezután kényelmesen elindult lefelé, sétapálcájával minden egyes fokra külön-külön rákoppintva, míg végül meg nem állt a földön fetrengő, tört üvegcserepek által összevagdosott, keservesen nyöszörgő komornyik fölött.
– Egyszer és mindenkorra jegyezze meg, fiam, hogy az Ambrózykat sehonnan nem lehet csak úgy kidobni! – mondta hűvös fensőbbséggel, majd a karját nyújtva kivezetett a Jovanovics-villa parkjából.

254. oldal, 16. fejezet - Halovány nyomok

>!
Kacsamadár

Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig hitte, hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem töltötték be az ötvenet, mind ostobák.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Báró Ambrózy Richárd
>!
lettielena

Báró úr, azt hiszem, itt az ideje felébreszteni Oféliát.

110. oldal, 8. fejezet - Tű és sikoly (Könyvmolyképző Kiadó, 2014)

Hirdetés
>!
zsazsa9

– Oh! – nyögte csalódottan. – Talán akad még valami, amit az imént nem tudott elmondani a pocsék külsőmről?
– Azon már túl vagyunk, báró úr – mondtam visszafojtott haraggal (s közben rádöbbentem: majdnem az csúszott ki a számon, hogy "bárókám").

197. oldal, 14. fejezet - A családi titok

>!
tsiguci

Semmi kedvem nem volt Terka néninek magyarázkodni, bevallva, hogy a báró egyszerűen lepöccintett magáról, mint valami csiklandó bogarat.

198. oldal

>!
Babó_Buca

– Uram, ön engem ostoba csitrinek néz, ami természetesen szíve joga – mondtam. – Csakhogy engem jelenleg fikarcnyit sem érdekelnek a maga úri kaszinóban felszedett, ostoba előítéletei!

200. oldal

>!
Babó_Buca

– Mondja, kisasszony, elég erős ahhoz, hogy ájulás, hisztéria vagy egyéb más, a fiatal lányokra oly jellemző mutatvány nélkül reagáljon a megrázkódtató bejelentésekre?

200. oldal