– De mind véget ért – jegyeztem meg –, kudarcot vallott.
– Talán néhányan valóban így fogalmaznának – mondta eltűnődve, és kezét az ölébe ejtette. – Én viszont úgy gondolom, hogy sokkal rosszabb lett volna mindvégig egyedül élnem. Igaz, hogy megóvtam volna a szívemet néhány fájdalomtól, de az valóban jobb lett volna? Visszatartani magam, csak mert túlságosan félek, hogy valami nem tart örökké?
– Talán igen – válaszoltam az asztal szélét babrálgatva. – Mert akkor legalább biztonságban vagy. És a szíved sorsa a te döntésed szerint alakul, és senki másnak nincs beleszólása.
Ezen egy ideig elgondolkodott, majd kijelentette:
– Nos, az igaz, hogy előfordult az életem során, hogy bántottak. Nem is kicsit. De az is igaz, hogy szerettem, és engem is szerettek. És ez a lényeg. Ez a legfontosabb. Mint a pitében, amiről az előbb beszéltem. Amikor majd egyszer visszatekintek az életemre, elmondhatom, hogy a legnagyobb szelet igenis a szerelem volt. A problémák, a válások, a szomorúság…, persze, azok is léteztek, de csak, mint apró darabok, pici morzsák.
– Én csak azt gondolom, meg kell óvnunk magunkat – erősködtem. – Nem adhatod csak úgy oda magad.
– Nem – helyeselt komolyan. – Nem adhatod. De az, hogy távol tartod magadtól a férfiakat, és megtagadod magadtól a szerelmet, az nem erősít meg. Sőt, ellenkezőleg: meggyengít. Mert félelemből teszed.
– Mitől félek? – kérdeztem.
– Attól, hogy kockázatot vállalj – válaszolta egyszerűen. – Hogy elengedd a félelmeidet, és ugorj. Pedig ez a titok. A kockázatvállalás. Ez az élet, Remy. Annyira félni, hogy meg se próbáld – ez az igazi veszteség. Elmondhatom, hogy sok hibát követtem el, de nem sajnálok semmit. Mert legalább nem azzal töltöttem az életem, hogy a pályán kívül álltam, és azon töprengtem, vajon milyen lehet az élet.
Csak ültem ott, és fogalmam sem volt, mit mondjak. Rádöbbentem, hogy mindvégig teljesen fölöslegesen sajnáltam anyámat. A hosszú évek alatt, amíg a házasságai miatt szánalmat éreztem iránta, a tényt, hogy újra és újra próbálkozik, a legnagyobb gyengeségének tekintettem, és sejtelmem sem volt róla, hogy ő ezt éppen az ellenkezőjeként éli meg. Mint most kiderült, az ő felfogása szerint attól, hogy Dextert elküldtem, nem erősebb, hanem gyengébb lettem nála.
