Baranyai Barbara (Barbibébi) személy
Idézetek
– […] De minden egyes nappal csak telt a pohár, már nekem sem volt erőm kiüríteni. Túlcsordult.
471. oldal
Mit értesz te a romantikához? – legyintett Barbi. – A szerelemben a veszély a lényeg. Az, hogy kiszámíthatatlan legyen, és érezd, hogy bármelyik pillanatban belepusztulhatsz.
271. oldal, Huszadik tanács (Ulpius-ház, 2010)
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Ha a fekete fiúknak ekkora ujjaik vannak, akkor talán tényleg igaz az óriási szerszámukról szóló legenda.
10. oldal
– Tehát szenvedsz ahelyett, hogy kihasználnád az alkalmat. Itt egy helyes fiú, aki tetszik neked. Akivel együtt maradtál egész este, miközben én majdnem feldobtam a bakancsot. – Az utolsó mondat hallatán Krisz végre ránézett Barbira. Mondani akart valamit, de a lány a mutatóujjával csendre intette. – Most végighallgatsz, Krisz. Patrik elment. Elhagyott. Mert már nem szeret. Ti ketten már nem vagytok egy egész. Mihez ragaszkodsz ennyire? Mit szeretsz? Eljött az idő, hogy továbblépj. Például Simonnal.
187. oldal
Majd, mint aki jól végezte dolgát, visszafeküdt a földre. Néhány perc múlva azonban felült, mert zavarta a csizmákból áradó pisiszag. Így nem lehet rendesen kimúlni. Nem csoda, hogy az ájult embereket is ammóniával élesztgetik, mert tényleg hatásos. A szagnak háttal kell feküdnie, hogy minél kevesebbet érezzen belőle. Az oldalára fordult, és igyekezett a száján keresztül lélegezni. Oké, így már rendben van. Meg fog halni.
Feketére lakkozott körmeivel finoman végigszántott alkalmi szeretője tarra borotvált fején, aki válaszként jobb mutatóujját a lány Chanel szájfénnyel kikent ajkai közé süllyesztette. Végre kezdett beindulni a buli!
Barbi siófoki szobájától spontán elélveztek volna a lélekgyógyászok.
A csupa pink berendezés és a tömérdek poszter alapján legalább tízféle komplexust, illetve személyiségzavart lehetett volna megállapítani. A lány jó néhány évvel ezelőtt alakította ki életnagyságú Barbie-szobáját, és esze ágában sem volt összerombolni művét. Már a felnőttkor küszöbét taposta, mégis kiválóan érezte magát a gyerekek fesztelen álomvilágában. Módszeresen menekült a felelősségvállalás elől, és az általában nyáron használt siófoki lak kiváló búvóhelynek bizonyult.
Barbi úgy érezte, hogy soha senki sem szerette még ennyire. Létezik ilyen? Először érezte azt, hogy elfogadják olyannak, amilyen. Nem kellett szerepet játszania, és még a legtökéletesebb formájára sem volt szükség ahhoz, hogy valaki az addigi legtisztább öleléssel szorítsa magához. Csiklandozó érzés futott végig a testén, fejét a fiú vállához dörgölte, mint egy cica.
448. oldal, Harminchetedik tanács (Ulpius-ház, 2010)