bánya helyszín
Idézetek
– Sötét van a bányában – mondta a nyomozó nem túl nagy érdeklődéssel.
– Sötét, de az emberek világítanak. Nem úgy értem, hogy a lámpájukkal. Önmagukban. Általában. Vannak másfélék is, próbálkozók, de nem sokáig maradnak. – Pillanatra elhallgatott, eszébe jutott valami, egy kissé el is felejtkezett róla, hol van. Inkább csak úgy maga elé mondta: – Nyáron gyakornokoskodtam, és tanúja voltam egy mentésnek. Soha el nem felejthető. Nem is mentés, mert a hivatásos bányamentők arra a szakaszra nem értek el, volt elég dolguk másutt. Nyolcan voltak abban a mellékvágatban, már futottak kifelé, mikor a hátsó négyet betakarta egy alattomos omlás. Azok négyen azonnal visszafordultak, pedig hát jól tudták, minden lehet, újabb omlás, robbanás, vízbetörés, oxigénhiány. Puszta kézzel estek neki a szénhalomnak. Láttam őket, amint kitántorognak a lejtaknán, úgy ölelték egymást, mint a halálos szerelmesek, egyikőjük már halott volt, de ez csak akkor derült ki, amikor odasereglettünk köréjük, és szétbogoztuk őket. Nyomorúságos helyzet, de az a ritka pillanat, mikor az ember büszke arra, hogy ember… Mert általában…
23-24. oldal (Magvető, 1980)
1977-ben keletre költöztünk, Alabama államba, a Birmingham közelében található Talbot városkába. Ott van a Fort John Huie katonai támaszpont, de szénbányászata is van. Apámat azért vették fel, hogy újranyissák a Jó Szerencsét bányákat – három volt belőlük –, immár a környezetvédelmi előírásokat is teljesítve, ami azt jelentette, hogy új járatokat kellett létesíteni, és meg kellett tervezni egy olyan szennyvízelvezető rendszert, amely mentesíti a környékbeli patakokat.
Az a kis görény
Robert Smillie
– Kilenc esztendős voltam, – döbbentette meg hallgatóit egy képviselőházi beszédben – amikor le kellett mennem a bányába dolgozni, mert nem volt elég az a kenyér, amit az édesapám, az édesanyám és a két nővérem együtt keresett. Tizenkét óráig dolgoztam naponta a sötét bányában. A szivattyút működtette két sovány, vékony karom. Minden második héten vasárnapon is lenn kellett maradnom a bányában huszonnégy óráig egyfolytában. Akkor én voltam az egyetlen emberi élőlény a bányában és egy ponnyló…
169. oldal, Kik csinálják az angol politikát? (Est, 1928)
Szabó László – Salusinszky Imre – Bakos Ákos – Hajdú Sándor (szerk.): Az Est hármaskönyve 1928 Örök időkre szóló jó tanácsok kincsesháza és angol barátainknak és társadalmunknak ismertetése
E palócság, ha lassankint rá is kényszerült arra, hogy lemenjen a bányába, ott csákánnyal törje a szenet és izmainak megfeszítésével tartsa vagy tolja a csillét, voltaképpen bányásszá mindeddig nem vált. A bányából él, de nem bányász. Úgy él a bányamunkából, mint valami furcsa száműzetésben, mintha a földfölötti állapotok ideiglenesen a föld alá kényszerítették volna és ha lenne rá módja, észvesztetten menekülne a nyirkos mélységekből, ahol nyakába csurog a víz, pislogva ég a karbidlámpa és néhol légpangásos helyeken eláll a lélegzete. De menekülésre se mód, se lehetőség. Számukra kényszerű bérmunka ez, lélekben továbbra is a föld szerelmesének és parasztnak maradnak meg. Mégis, különösen ott, ahol régebben folyik a bányászat, már egész magatartásukon és gondolkozásmódjukban érezhető, hogy iparvidéken élnek. A terület falvainak ez az eliparosodása ma már odáig haladt, hogy némelyik faluban a lakosságnak több mint 50 százaléka bányász. A bánya hatásterülete különösen konjunkturális időkben egyre messzebbre terjed ki. Ilyenkor ugyanis a bánya egyre távolabbi falvakból szívja magához a népfelesleget, vagyis azt a nógrádi szegényparasztságot, amelynek nincs elég földje ahhoz, hogy a saját lábán megéljen.
Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság A Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe
Képzeljük magunkat egyikébe azoknak az óriási hegyüregeknek, amiket a hold felszíne mutat elénk, miknek nagy távcsöveken keresztül mély, éles árnyakkal körülgyűrűzött aknáiba letekinthetünk. Ezekbe a kietlen, lakhatlan éjszakai puszta várakba. Képzeljük, hogy a Plutarch fenekén vagyunk, melyről azt hiszik, hogy valaha tűzhányó volt.
A Csetátye Máre egy ilyen óriási üres hegy. Egy rettenetes dóm, melynek csak kupolája hiányzik. A sziklák, mik körfalait képezik, titáni tömegekben egymásnak támogatva, mintha tornyok volnának keresztül-kasul döntve egymásra. Az iszonytató kráter egész fel a száz- meg százölnyi párkányáig, s le az ezeröles kerületű fenekéig egyetlen fűnek vagy bokornak nem ad helyet; nincs ott egyéb, mint kő. Kolosszok és obeliszkok, gúlák és kockák. Egy-egy kőszál egyenesen függ alá a meredélyről, mintha minden percben leszakadni készülne; századok óta függ ott már. Egy-egy tátongó szakadék végighasítja a falat, s alant mélységes üregben vész el. S az egyik oldalán e szörnyű szikladómnak van egy félredűlt kapunyílás; méltó bejárat a gigászok palotatermébe. Ezen a kapun kitekintve látunk az alant mélyedő völgyből kiemelkedni egy csúcsos hegyet, melyen szinte nincs semmi zöld, csupa kő. De ez a kő mind olyan apróra megtörött darabokból áll, hogy legnagyobb közöttük a felcsillámló ametiszt.
Ez a Csetátye Máre.
S ez a tűz nélküli vulkán, ez a hold körhegyeit utánzó sziklaüreg nem a természet munkája: ez egy emberi alkotás. A rómaiak műve ez. Ez a hegy aranyat tartalmazott; a római hódítók nekihajták a leigázott dák jobbágyokat, s ilyen üreggé vágatták ki a hegyet. A bejáratnál még most is látszanak a véső és kalapács művei, s látszanak a falakon a tűz nyomai. Még akkor lőpor nem volt, a sziklákat megtüzesíték, s aztán ecettel locsolták meg, így repeszték széjjel.
Az a csúcsos hegy, ami ott a völgyből kiemelkedik, mind a széttört kövekből támadt, mikből az aranyat kiszedték. Egy porrá tört hegy.
Egyszer aztán beszakadt a Csetátye Máre csúcsa, s eltemette a bányát. Azt mondják, hogy alant még egyszer olyan mélyre terjed az, mint amennyit a napvilág bejár belőle.
Az eltemetett sziklafolyosókban most is találnak római emlékeket. Az aranyásó rabszolga szabadon bocsátásáról szóló tabula ceramicát, melynek két viaszlapja közé odaszorítva volt még a rabszolga kedvesének hat ágra font emlékhajfürtje.
A körül lakó nép most is aranyat ás, aranyat tör a kőből.
Felszerelésük pokróc, lepedő, csajka és barna katonai ruha, a hátán nagy R betűvel. Reggelire 3 dl kávét és 40 dkg kenyeret kaptak. ebédre rántott-, tészta vagy borsólevest, valamint főtt tésztát, főzeléket, néha marhahúst is. Vacsorára gulyást, bablevest vagy lókolbászt kaptak.
56. oldal
Marschal Adrienn: Elítéltek szénbányákban Táborok Csolnokon, Oroszlányban és Tatabányán
[…] A Neprune az én bányám, és jogom van ott dolgoztatni benne, ahol jónak látom. […]
– Ezzel elárultad magadat. Csak a haszon lebegett a szemed előtt, semmi más. Szivattyúkkal vízteleníteni lehetett volna a régi Neptune-t, mielőtt tőszomszédságában megkezdted a fejtést. De a víztelenítés sokba került volna. Inkább megkockáztattad szegény ördögök bőrét.