Bambi személy

    Victor megszorította a kezem:
    – Nagyon bírlak, Sky. Igazi harcos lélek vagy!
    – Bizony ám! Hallottad, Zed?! Bambi, az őzike a múlté. Igazi rottweiler vagyok – és nagyon mérges.
    – És nagyon kicsi – tette hozzá Zed, őt még mindig nem győzte meg Victor.

307. oldal - 23. fejezet (Manó Könyvek, 2012)

    – Aha, félelmetes voltál, bizony – értett egyet Zoe is, és nagyon küzdött, hogy ne nevesse el magát. – Mint Bambi… a hátán egy kalasnyikovval.

76. oldal - 8. fejezet (Manó Könyvek, 2012)

     – Ki van fizetve a vacsora, nyugodtan rendeljen, akár… – nézte az étlapot Dave – őzet is.
     – Jujjj. Hogy lehet már megeni Bambit? – kapta a szája elé a kezét Virág elképedve.

306. oldal, Június 11., hétfő, 8/2. (Ciceró, 2013)

– Nézd csak – kiáltott Bambi –, itt egy kis fű ugrik! Nézd…, milyen nagyot ugrik!
– Az nem fű – magyarázta az anya –, az szöcske.
– Miért ugrik akkorát? – kérdezte Bambi.
– Mert mi erre jártunk… – felelte az anya –, fél.
– Ó! – Bambi a szöcske felé fordult, mely egy margaréta fehér tányérjára telepedett. – Ó! – mondta udvariasan. – Ne féljen, mi nem bántjuk. Igazán.

20. oldal

(…) Hűvösen végigmértem, és várakozó álláspontra helyezkedtem. Pontosabban csak megpróbáltam hűvösen végigmérni és várakozó álláspontra helyezkedni, de kétségtelenül most is sikerült azzal az „Én vagyok a kis Bambi, kérlek, ne lőj le!” pillantással ránéznem. Nem tehetek róla. Már csak az hiányzott, hogy remegni kezdjen az alsó ajkam.

23. oldal

Soha nem voltam szerencsés a szerelemben, a férfiak kihasználtak, munkában, szexben, üzletben, politikában. Szeretem a szerelmet, még most is őszinte és naiv vagyok. Olyankor nem látok és nem hallok, rózsaszín felhőkben lépkedek. Olyan vagyok, akár a suta, tisztalelkű kis Bambi.

76. oldal

– Hossenfeffer. Ez a ház egyik specialitása.
– Hossenfeffer? – kérdeztem vissza. Valahonnan ismerősen hangzott, de…
– Nyúlpaprikás.
Világvégét idéző arckifejezéssel néztem rá.
– Ezzel mi a gond? – érdeklődött Mircea aggodalmasan.
– Egyszer volt egy saját nyulam – feleltem neki, és lelki szemeim előtt azonnal megjelent Nyuszmusz, amint vádlón tekint rám.
(…)
Mircea lehajolt, és amint felemelte a tetőt, csodás illatorgia csapta meg az orromat. De már nem kergettem hiú álmokat, hisz úgyis kiderül, hogy mogyoróhagymás Bambi vagy édesköményes Nemo lapul odabenn.

– Az a nagy, kerek őzikeszemed az oka – magyarázta. – Kicsit… Bambira emlékeztet.
– Egy őzre hasonlítok?!

– Ne nézz így rám!
– Hogyan?
– Mintha most lőttem volna le Bambit.