Balaton helyszín
Idézetek
Régen hatalmas puszta állt a Balaton helyén. Élt itt egy óriás, meg a kis szolgája. Az óriás nem csinált mást, leült a földre, egyik helyről a másikra rakosgatta a homokot. Amit kipakolt, abból lettek a túlparti hegyek. Ahonnan kipakolta, ott lett egy nagy árok. Egyik nap véletlenül ráült a kis szolgájára, aki meghalt. Keservesen sírt az óriás, a könnyeiből lett a Balaton az árokban. Átnyúlt a Balaton fölött erre az oldalra, lefektette a kis szolgáját, két halmot kupacolt rá, és a két halomra egy boglárka virágot ültetett. Innen származik a Boglár név.
71. oldal
[…] amikor anyám még pár éves gyerekként oda vitt nyaralni magával, dehogy hitték volna, hogy valaha is megbarátkozom a vízzel. Bőgtem, rúgtam és haraptam, mikor a stégről a Balatonba akartak vinni. Még akkor is üvöltöttem, ha anyám egyedül kísérelte meg a fürdőzést. „Ne menjen be, belefullad.”
91. oldal, Akik Bolognát járattak velem
Bárány István: Versenyben Tarzannal Bárány István sporttörténetei
A még hűvös hajnalban Bori megborzongott a nap sugarainak érintésére. Hirtelen gondolt egyet, felugrott, magára kapkodta a fürdőruháját meg a zöld csíkos frottírköpenyét, s már szaladt is a kerten át, ki a Dobó utcára. „Ezt nem lehet elszalasztani, meg kell mártózni a hajnali Balatonban” – gondolta.
Egy lélekkel sem találkozott, csak a vendéglő melletti irombánál állt egy teherautó. Árut raktak ki. Átszökellt a vasúti síneken, le a strandra. Sehol senki. Ujjongva rohant tovább, ki a stégre. Ledobta magáról a köpenyét. A nap még alacsonyan lebegett a széles, laposan elterülő víztükör fölött, de sugarainak melegét már érezni lehetett. Bori csak egy pillanatra állt meg, aztán beledőlt a tükörsima őselembe. A friss, mégis simogató víz lágyan vette körül a testét, szinte minden pórusán érezte, hogyan áramlik belé az éltető erő. A fönt lebegő nap aranyhidat vert a végeláthatatlannak tűnő víztükörre. Bori úszni kezdett, egyenletes, nyugodt mozdulatokkal úszott, s amikor egy-egy tempó után kiemelte a fejét a vízből, szembe találta magát a napsugarak vakító tündértáncával. Nem tudott betelni a hajnali fürdés gyönyörűségeivel, többször eszébe jutott, hogy vissza kellene fordulnia, de az izmai automatikusan folytatták a tempókat, egyiket a másik után, levegőt vett, alámerült a feje, ismét levegőt vett, ismét a víz alatt prüszkölte ki. Úgy érezte, megszűnt az idő, a világ, nincsenek élőlények a földön, minden és mindenki eltűnt, csak ő van egyedül a vízzel, a Balaton fodrain megcsillanó napsugárral.
Mintegy 50 patak és folyócska vize táplálja a Balatont, legnevezetesebb Szigliget közelében az Eger, Tapolca, és Lesence patak és délnyugaton a Zala. Siófoknál a Sió-csatorna szolgál a fölös vízmennyiség lebocsátására, bár nyaranta több vizet veszít a Balaton párolgás útján, mint e csatornán keresztül.
6. oldal, A Balaton
A lakosság megtartotta ősi erényeit, ma is nyíltszívű s vendégszerető, szívesen útbaigazítja a turistát és az idegeneket, de megmaradt nem egy kicsinyes hibája mellett is: jó maga nem ismeri például a víz nyújtotta egészséges örömöket s meg nem fürdenék a világért sem a vendégeitől annyira magasztalt Balatonban.
9. oldal, A Balaton
Balról elmaradtak a dombok, és most már egész szélességében kitárult a táj. Jobbról a Balaton ködös, csillogó messzesége, balról végtelen nádas egy-egy óriás fával, bokros ligettel, míg messze, a közepe táján, kiemelkedő zöld halom.
– Az ott sziget? – mutatott Gyula az erdőszerű kiemelkedésre. – Tüskevár. – Vár? – Vár volt állítólag valamikor, de akkor még sziget is volt. Akkor még odáig ért a Balaton, de a patakok telehordták iszappal a nagy öblöt, és most már sekély a víz, és nádas az egész. Annyi bizonyos, hogy Tüskevár nemigen lehetett ellenség kezén, mert aki egyszer beletévedt ebbe az irdatlan nádasba, hát az örült, ha a bőrét kihozta belőle. Azt hiszem, inkább búvóhelye lehetett a végváriaknak, szegénylegényeknek s az örökös rettegésben élő szegény népnek is.
Pannóniában, a Balatonon – azon a tavon, ahol télidőben megfagy az ember haja, a szeme meg olyan lesz a széltől, mint két egymásba tett kanál – Metód és öccse az ottani szláv fejedelem, Kocelj székvárosában tartózkodtak.
74. oldal, Vörös könyv - Metód (Cartaphilus, 2006)