Balassi Bálint személy

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– No hisz! A ebadta beste kurva fattya!
– Micsoda?
– Bocs, ez Balassi.
– Mi?
– Levelek. Minden harmadik szava valami zaftos káromkodás. Irtó nagy költő. Rendesen anyázik.

206. oldal

Egész megdöbbentő, hogy valaki – egy kongói bácsi hetvenegynéhány évesen –, Balassit fordít éppen lingalára, és úgy tudjuk, februárban meg is fogja kapni a Balassi-díjat, ha sikerül neki vízumot szerezni. Ő 1963 és 1968 között járt magyar egyetemre, és bár visszatért hazájába, a nyelvünket nem felejtette el.

386. oldal, Török László Ervin okl. mk. alezredes, Kongói Demokratikus Köztársaság (Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, 2013)

Petőfi, Ady, József Attila is gyakran került ellentétbe környezetével, de Balassi nagyúr volt, aki érvényt tudott szerezni akaratának, és így botrányai is nagyra sikeredtek. A levéltárak tele vannak végeláthatatlan pöreinek iratanyagával. Ha életrajzát e pöriratok alapján írnók meg, kegyetlen, hatalmaskodó és bosszúvágyó főúr arcképét kellene megrajzolnunk, aki embertelenül bánik török foglyával, aki egy gyermekkori sérelemért férfikorában vesz elégtételt, aki tettlegességgel válaszol, ha úgy érzi, nem kapja meg a rangjának kijáró tiszteletet.

Ha verseit olvassuk, egészen más arcképet látunk magunk előtt: az első magyar lírikusét.

Balassi könyve

Balassi költészetének az az üzenete a számunkra, hogy nincs üzenete, nincs állítása. Balassi költészete: költészet; magyar nyelven az első. Műveinek java nem kellett az akkori intézményeknek, és nem véletlenül maradt kéziratban. Ő már minekünk, irodalomkedvelőknek írt.

Balassi könyve

    Mikoron szerettem,
    Nyár végin szerzettem
Ezt az nyéki hegyecskén,
    Hogy az tág szilvásban
    S az telljes világban
Valánk bóldog kettecskén.
    Bolygott pennám bolyha,
    Kin ő csak mosolyga,
Júliám, szép begyeském!

Az Balassa nótájára

Még 1995-ben határoztam el, hogy egyszer, ha a sors úgy hozza, egy kiadványt szeretnék összeállítani Balassagyarmat város képzőművészetéről. El is kezdtem gyűjtögetni az anyagot. Az igazi munkának három évvel ezelőtt álltam neki, amikor már elképzelésem volt a könyv szerkezetéről, az alkotó művészekről és az alkotásokról.
A példa Dr. Szabó Károly: Balassagyarmat az irodalomban című műve volt.
Sok irodalmi nagyság és mű kapcsolódik a városhoz. Tudtam, hogy a képzőművészet területén nincsenek olyan országosan is jelentős egyéniségek, mint az irodalomban Balassi Bálint, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Szabó Lőrinc és a többiek. Arra nem gondoltam, hogy közben is felnőhetnek tehetségek, mint Párkányi Raab Péter és mások. Az pedig egyáltalán nem jutott az eszembe, hogy olyan sok alkotó kötődik a városhoz, mint amennyien szerepelnek a könyvben. Olyan gazdagságot tapasztaltam e területen, hogy sokkal nagyobb települések is méltán büszkélkedhetnének vele.

Előszó

Kati is – mármint én, ha végeztem a Dóri oktatásával, jöjjek utánuk Sashalomra, és legyek kedves Lujzi nénihez, és írjam meg a verset. Mari és Zsóka terítőt horgolt Lujzi néninek, anyu egy díszpárnát hímzett. Én írjak verset. Honnan tudnék verset írni? Mi vagyok én? Balassi Bálint? Vagy Pósa Lajos? „Kicsi szívem – kicsi szám – boldog névnapot kíván…”

58. oldal - 7. Moziemgedély (Móra, 1985)

Balassi Bálint felháborodott itt: Hogy a szégyentelen anyád hétfelé görnyedett istállóját spameteljed, sarlatán,kardommal veszek elégtételt, te nemes érzeményekkel visszaélő kupcihér, s annyi miszlikbe aprítlak, ahány tetű nyüzsög ótvaros avasságtól áporodott koponyádon. Bugris!

25. oldal, Bejegyzések Balassi Bálint oldalán

A képek beszélnek, mondják. A képeknek beszélniük kell, teszem én hozzá. De ha egy egész országot kell elmondaniuk ezeknek a képeknek? És aki a könyvet kezébe veszi: olvas vagy néz? És a fotók? Fényképfölvételek vagy betűk?
Egy ország betűi. Egy ezeréves állam és ezer éve Európában élő nép írása. A régi magyar nyelvben képírásnak nevezték a festészetet. Fényképekkel írni senki jobban nem tud ma Magyarországon Móser Zoltánnál.
És képekkel gondolkodni.
Ez ennek a fotóalbumnak a meglepetése, kedves olvasó!
A képek betűk, a betűk egymásutánjai gondolatok Magyarország múltjáról, de úgy, hogy azok azonnal a jelen körül forogjanak. Azt kérdezzék például: ha a mi legnagyobb művészeink olyan nádtetős, fehérhomlokú parasztházakban születtek, mint Petőfi, Bartók, Ady, Móricz, vagy palotákban, kastélyokban, várakban, mint Madách, Wesselényi Miklós és Balassi, akkor lehetséges-e, hogy ez a hagyomány, mint egész, a modem szellemiséget erősíti? És hogy az erdélyi, felvidéki, szilágysági, dunántúli falusi házak nádtetői, gémeskútjai, kapui, ámbitusai, fehér gádor-oszlopai és léckerítéses tornácai, rétegesre meszelt tűzfalai mit sugallnak a mai nézőnek: pusztulást vagy kő-gyökereket, melyek nemcsak a földbe, de a szívbe is kitéphetetlenül kapaszkodnak?
A falvak házsorai, fatornyos templomai (köztük olyan is van, mely a világörökség része: Hollókő), szénapajtái, fazsindelyes harangtornyai „nem a magyarság sorsát hirdetik" település- és formakultúrájukkal? Azzal a változatossággal, melyben mindig látható a nagy, közös kárpát-medencei szellem: a Hamvas-féle öt géniusz.

Balassit könnyen el tudjuk képzelni törökverő vitézként, de az igazság az, hogy a költő katonai pályafutásának csaknem teljes ideje alatt – legalábbis jogilag – béke volt a törökkel, s ez a körülmény alig engedett módot hősi viselkedésre. Amikor végre kitört a költő által régóta hőn óhajtott háború, a tizenöt éves, Balassi annak már az elején hősi halált halt. A korábbi időkből csak néhány olyan, többé-kevésbé törökellenes hadműveletről vannak adataink, amelyben részt vett. Ő vezette az 1584-es dömsödi és hatvani vásárütéseket. Itt is, ott is sikerült török és zsidó kereskedőket kifosztania, férfi és női foglyokat ejtenie, ám visszatérőben a török haderővel való, nem várt találkozás mindkét esetben balul ütött ki. Hatvanban Balassi akkor már másodszor próbálkozott. Előző hadművelete, az 1580-as vásárütés még tökéletes sikerrel járt. Érdekes módon egy irodalmi mű is beszámol erről, Salánki György históriás éneke 1581-ből.

Balassi könyve