!

Bálás Arlen (A Rovásember) személy

Peter V. Brett: A Rovásember
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája
Peter V. Brett: Das Lied der Dunkelheit
Peter V. Brett: A Nagy Bazár / Brayan Aranya és más történetek
Peter V. Brett: Napháború
!

Arlen

!

(a lengyel verzió egyik illusztrációja, forrás: http://www.petervbrett.com/2010/06/17/tds-polish-art/ )


Idézetek

>!
tmezo P

– Bár lehetséges volna, hogy visszamenjünk az időben, és úgy hozzunk meg döntéseket, hogy közben tudjuk a kimenetelüket.

Kapcsolódó szócikkek: Bálás Arlen (A Rovásember)
>!
julicsenge IP

Lehet, hogy az emberek többsége a Rovásemberkén tekintett a férfira, de számára ő továbbra is Bálás Arlen volt Tölgypatakból, és semmiképp sem akarta hagyni, hogy Arlen olyasmire legyen képes, amire ő nem.

745. oldal

>!
julicsenge IP

Lehet, hogy az emberek többsége a Rovásemberkén tekintett a férfira, de számára ő továbbra is Bálás Arlen volt Tölgypatakból, és semmiképp sem akarta hagyni, hogy Arlen olyasmire legyen képes, amire ő nem.

745. oldal

>!
julicsenge IP

– És tényleg akad fontosabb dolgunk?- kíváncsiskodott Renna.
– Gondoltam, pár órán át talán verhetnénk a fejünket a falba – felelte Arlen. – Az nagyjából ugyanolyan, mintha egy Lelkipásztorral beszélgetnénk.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bálás Arlen (A Rovásember) · Renna
>!
bankicsniki

– Teremtőm! Jaik, mintha nem is gyakoroltál volna! – mondta Arlen, kezét a fülére szorítva.
– Ne légy undok vele, Arlen! – dorgálta Mery. – Nagyon szép dal volt, Jaik.
Jaik a homlokát ráncolta. – Akkor miért fogtad be te is a füledet?
– Hát – mondta Mery mosolyogva, miközben letette a kezét – , apám szerint a zene és a tánc bűnbe csalja az embert, így nem hallgathattam a dalodat, de biztos gyönyörű volt.
Arlen nevetett, Jaik pedig bosszúsan leengedte a lantját.
– Lássuk inkább, hogy zsonglőrködsz! – javasolta Mery.
– Biztos, hogy azt nem bűn nézni? – kérdezte Jaik.
– Csak akkor, ha jól csinálják – motyogta Mery.

274-275. oldal, 12. fejezet - A könyvtár

Kapcsolódó szócikkek: Bálás Arlen (A Rovásember) · Jaik · könyvtár · Mery
>!
elge76 P

– Az a démon mérföldekre van innen, fiam. – Megint elfeküdt a földön, és beburkolózott a takarójába.
– Nem számít – mondta Arlen. – Megérezte a szagomat.
Curk ki sem nyitotta a szemét.
– A szagodat? Mi az, pénzzel tartozol neki?

113. oldal

Hirdetés
>!
tmezo P

– Couzi – felelte Abban. – Erjesztett gabonából pároljuk, és fahéjjal ízesítjük. Everamra, Par'chin, hány hordónyival cipeltél át belőle a sivatagon anélkül, hogy megkóstoltad volna?
– Nem iszom az áruból – közölte Arlen. – Mellesleg szeretném megjegyezni, hogy inkább emlékeztet az íze egy lángdémon köpetére, mint fahéjra.
– Akár olajlámpásnak is lehetne használni – bólintott Abban mosolyogva. Újratöltötte Arlen csészéjét, és átadta a Par'chinnak. – A legjobb, ha az elsőt egyből felhajtod. Mire a harmadikat iszod, csak a fahéj ízét fogod érezni.
Arlen egyetlen húzásra eltüntette az italt. Majd' megfulladt, a torka úgy égett, mintha lobogva forró vizet ivott volna.
– Hogy a magúrok vinnék el ezt az izét! – Levegő után kapkodott, de engedte Abbannak, hogy újratöltse a csészéjét.

Kapcsolódó szócikkek: Abban · Bálás Arlen (A Rovásember) · magúr
>!
julicsenge IP

Egy nap majd nem jársz ilyen szerencsével, emlékeztette az apja hangja.
Talán, felelte gondolatban. De az nem ma lesz.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bálás Arlen (A Rovásember) · Bálás Jeph
>!
Sylvie23 P

Vannak olyan pillanatok, amikor annyira átjár minket az élet maga, hogy a pillanat múltával egyszerűen… üresnek érezzük magunkat. És amikor ez megtörténik, bármit megtennénk azért, hogy újra azt érezzük, hogy élünk.
– Én még sosem éreztem magam üresnek – mondta a lány.
– Én sem, egészen addig, míg terhes nem lettem – felelte Elissa. – Hirtelen felelős lettem egy életért, ami bennem növekedett. Bármit ettem, bármit csináltam, az hatással volt rá. Olyan sokáig vártam a gyermeket, hogy már attól féltem, hogy elveszítem őt, ami az én koromban sok más nővel is megtörténik.
– De maga még nem olyan idős – mondta Mery. Elissa csak mosolygott.
– Éreztem, ahogy Marya szíve a testemben lüktet – folytatta és az enyém összhangban dobogott vele. Azelőtt még sosem éreztem ilyesmit. Most, hogy a baba már megszületett, attól tartok, hogy soha többé nem élhetem ezt át. Elszántan ragaszkodom a gyermekhez, de a kapcsolat, amit korábban éreztem, már sosem fog visszatérni.
– Mi köze van mindennek Arlenhez? – kérdezte a lány.
– Azért mondom el neked mindezt, mert szerintem a Fullajtárok is így éreznek, amikor utaznak. Úgy gondolom, hogy Ragen akkor döbben rá igazán, milyen értékes is az élete, amikor veszélybe kerül, és ilyenkor feléled benne egy olyan ösztön, ami megakadályozza, hogy elbukjon a harcban. Arlennél más a helyzet. Sok mindent elveszített a magúrok miatt, Mery, és azt hiszi, hogy ezért ő a hibás. Szerintem a lelke mélyén gyűlöli önmagát. A démonokat hibáztatja, amiért így érez maga iránt, és csak akkor találhat békére, ha szembeszáll velük.

350-351. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bálás Arlen (A Rovásember)
>!
meacska

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Arlen! – kiáltott fel hirtelen Cob. – Mit tennél, ha egy medve támadna rád?
    Arlen folytatta a harcot, és szemét Ragenen tartva válaszolt. – Hosszú lándzsát döfnék a torkába, visszavonulnék, amíg kivérzik, majd a létfontosságú szerveit céloznám meg, ha már legyengül.
– Mit tehetnél még ezen kívül? – kérdezte Cob.
– Mozdulatlanul feküdnék a földön – mondta fintorogva Arlen. – A medvék nemigen támadnak rá a halottakra.
– És ha oroszlán rontana rád?
– Közepes lándzsa – kiáltotta Arlen, miközben elhárította Ragen döfését a pajzsával, és visszavágott. – Beledöfném a vállízületébe, és hagynám, hogy az állat felnyársalja magát rajta, majd egy rövid lándzsát döfnék a mellkasába vagy az oldalába. Amelyikre lehetőség nyílik.
– Farkas?
[…]
– Egy magányos farkas békén hagyja az embert, ha jól rávágnak az orrára egy közepes lándzsával – válaszolta a fiú. – Egyébként ugyanazt érdemes tenni velük, mint az oroszlánnal.
– És ha egy egész falka támad rád? – kérdezte Cob.
– Félnek a tűztől.
– És ha egy vaddisznóval találkozol?
    Arlen nevetett. – Akkor „úgy futok el, mintha a Mag összes lakója a nyomomban lenne” – idézte tanárai bölcseletét.

278. oldal