bajusz tárgy
Idézetek
Miért viselnek az idősebb arab férfiak mindig bajuszt? Nem tudják, hogy ettől barátságtalanabb lesz a kinézetük? Hogy így az egyik férfi olyan, mint a másik? Itt ülök tucatnyi szúrós tekintetű férfi között, akik egytől egyig Szaddám Huszeinre hajaznak.
Persze egy szál nő sincs a jelenlévők között. Ez némi szomorúságot kölcsönöz a társaságnak. Férfiak tucatjai bámulják a videoklipen ringatózó kebleket, pedig azok a keblek helyet foglalhatnának az asztalaiknál is.
66. oldal
– Tudod, Afanaszij, ez a fenomenális szőrzet a képeden irigységet vált ki bizonyos befolyásos személyiségeknél. Mint ahogy tegnapelőtt is a bálon, amikor olyan tiszteletet parancsolóan álltál ott az ajtó mellett, pálcával a kezedben, akkurátusan fésült pofaszakálladdal, minden hölgy csak téged nézett, Niki kuzinomat pedig pillantásra sem méltatták, pedig ő az uralkodó. Feltétlenül le kell borotválni, vagy legalábbis megkurtítani a szakállad.
Valójában az én „fenomenális szőrzetemben” nincs semmi különös: a harcsabajuszom és pofaszakállam dús ugyan, de nem túlzottan, mindenesetre megfelelően ápolt. Ilyen volt az apámé és a nagyapámé is, ezért aztán se leborotválni, se megnyírni nem állt szándékomban.
– Egyetlen kikötésem van – mondta Sam, aki új alkalmazottját egyre növekvő viszolygással vette szemügyre. – Annak a bajusznak el kell tűnnie.
– Micsoda? – kiáltotta Csimpi halálos rémületben.
– Gyökerestül – hangoztatta Sam szilárdan. – Nem tűrök ilyesmit a házamban. Még odacsődíti a molyokat.
210. oldal, Tizenkilencedik fejezet - Lord Tilbury pribéket bérel (Európa, 2007)
Nem egészen értettem vele egyet. Nem szerettem magamra vonni a közfigyelmet. De Poirot-ra csak egyetlen dolog van hatással: a levegő páratartalma meg a hőmérséklet. Ez is csak a dédelgetett bajusza miatt.
77. oldal - X. fejezet - Jenny Driver
A szép dolgokat nézni kellemes elfoglaltság, de az ember már-már elvből utasítja el a szépséget magát. Egy nő, persze, megengedheti magának, hogy szép legyen, gondolta Hercule Poirot, abban azonban egyáltalán nem volt biztos, mit gondoljon a férfiúi szépségről. Ő a maga részéről sohasem vágyott rá, hogy szép fiatalember lehessen, nem mintha erre bármiféle esélye lett volna valaha is. Egyedül a bajuszával volt elégedett: a szép, dús bajuszával, amely hálásan fogadta a gondoskodást, a rendszeres kefélgetést és nyírást. Nagyszerű bajusz volt. Poirot nem ismert senkit, akinek akár csak fele ilyen pompás bajusza lett volna. Mindazonáltal tisztában volt vele, hogy sohasem volt jóképű férfi. Szép meg aztán végképp nem.