Azriel személy
Idézetek
– Jól van, jövök, de csak inni fogok, te ökör. Tánc kizárva.
– Hála az Égi Anyának! Múltkor is majdnem széttapostad a lábam, amikor megpróbáltad.
346. oldal
Húsz aranyat teszek rá, hogy egy órán belül harc tör ki a találkozón – mondta Cassian, aki továbbra is kerülte Nesta tekintetét.
– Legyen harminc és háromnegyed óra – emelte a tétet Mor karba tett kézzel.
– Ne feledjétek, kérlek, hogy mindenki megesküdött arra, hogy semleges marad, és a megfelelő védővarázslatokkal ezt garantálni is fogjuk – mondta Rhys jóindulatúan.
– Nektek srácok, sem ököl, sem mágia nem kell ahhoz, hogy harcoljatok – kiáltotta Mor.
– Legyen ötven – szólalt meg Azriel is –, és harminc perc. És a Tavasz udvara fogja kezdeni.
Rhys a szemét forgatta.
– Nehogy eláruljátok, hogy fogadtatok rájuk! És semmi trükközés, szándékos provokálás, világos?
Az arcukon megjelenő vigyortól láthatóan megkönnyebbülve sóhajtott.
– Jól van. Száz arany és tizenöt perc.
Nesta fújtatott. Mindenki rám nézett, de én csak vállat vontam.
– Mi Rhysszel egy csapat vagyunk. Tőlem nyugodtan fogadhat erre az agyament hülyeségre.
Felháborodott pillantásokat arattam a megjegyzésemmel.
450-451. oldal, 42.fejezet
– Holnap hánykor lesz az edzés?
Cassian láthatólag azonnal megértette, mire megy ki a kérdésem, mert úgy tűnt, hogy Nestával szándékosan nem törődve gondolkodik el, és lassan elmosolyodva így felelt:
– Normál esetben azt mondanám, hogy pirkadatkor. De mivel annyira örülök, hogy épségben visszatértél, ezért hagyom, hogy kialudd magad. Legyen, mondjuk, hétkor.
– Hétig aligha tudja kialudni magát az ember – tiltakoztam.
– Egy illír bizony képes rá – dünnyögte Mor.
Cassian szárnyai megrezzentek.
– A nap fénye túl értékes ahhoz, hogy hagyjuk csak úgy veszendőbe menni.
– Az Éjszaka udvarában vagyunk – replikázott Mor.
Cassian grimaszolva Rhys és Az felé fordult.
– Már az elején megmondtam nektek, hogy csak baj van belőle, ha nőket is felveszünk.
– Hajói emlékszem, Cassian – felelte Rhys kimérten –, te semmi ilyesmit nem mondtál. Sőt, az ellenkezőjére emlékszem. Nem te mondtad, hogy már várod, hogy a változatosság kedvéért végre valami szépet láss a mi csúnya képünk helyett?
– Disznó – jegyezte meg Amren.
Cassian bemutatott neki, mire Lucien majdnem félrenyelte a zöldbabot.
– Ifjonc koromban csak ilyen megjegyzésekre futotta tőlem – mondta Cassian, és a villájával Azriel felé bökött. – Te meg ne próbálj az árnyékaidba bújni, mert igenis egyetértettél velem.
– Nem hiszem – vetette közbe Mor, és az észrevétlenül Azriel köré gyűlő árnyak eltűntek. – Azriel soha nem mondana ilyet, csak te, egyedül csak te, Cassian.
Az éjszaka hadseregének főparancsnoka kinyújtotta a nyelvét Mor felé. Mor viszonozta a gesztust.
– Bölcs döntés lenne, főúr – morogta Amren –, ha a találkozó idejére otthon hagynád ezt a két fickót. Csak bosszúság van velük.
He surveyed them all again—and held out his hand to Cassian. Cassian took it, and held out his other for Mor. Then Mor extended her other to Azriel. Azriel to Amren. Amren to Nesta. Nesta to Elain. And Elain to me. Until we were all linked, all bound together.
613. oldal, 69. fejezet (Bloomsbury, 2017)