Azriel személy
Idézetek
– Hógolyóznak.
Mor bólintott.
– Három illír harcos – mondtam. – Minden idők legnagyobb illír harcosai. Hógolyóznak.
198. oldal
– Húsz aranyat teszek rá, hogy egy órán belül harc tör ki a találkozón – mondta Cassian, aki továbbra is kerülte Nesta tekintetét.
– Legyen harminc és háromnegyed óra – emelte a tétet Mor karba tett kézzel.
– Ne feledjétek, kérlek, hogy mindenki megesküdött arra, hogy semleges marad, és a megfelelő védővarázslatokkal ezt garantálni is fogjuk – mondta Rhys jóindulatúan.
– Nektek srácok, sem ököl, sem mágia nem kell ahhoz, hogy harcoljatok – kiáltotta Mor.
– Legyen ötven – szólalt meg Azriel is –, és harminc perc. És a Tavasz udvara fogja kezdeni.
Rhys a szemét forgatta.
– Nehogy eláruljátok, hogy fogadtatok rájuk! És semmi trükközés, szándékos provokálás, világos?
Az arcukon megjelenő vigyortól láthatóan megkönnyebbülve sóhajtott.
– Jól van. Száz arany és tizenöt perc.
– […] Ha nem találkozom egy bizonyos illír harcossal – mondta egy pillantást vetve Cassianre –, akkor nem ismerném az erő és kitartás valódi jelentőségét, a becsületet és a hűséget. – Cassian szeme csillogott. Azrielhez így szólt Rhys: – Ha nem találkoztam volna egy Árnyénekessel, akkor nem tudnám, hogy nem az a család számít, ahová születik az ember, hanem azok az emberek, akiket magunk választunk. Nem tudnám, hogy a valódi remény csak a teljes kétségbeesés tükrében létezik. – Azriel hálája jeléül lehajtotta a fejét.
Mor arcán könnyek gördültek le, amikor Rhys felé fordult.
– Ha nem ismerném az unokahúgomat, akkor nem tanultam volna meg, hogy még a legsötétebb helyen is lelhet fényre az ember, és azt, hogy a jóság és kedvesség a hideg brutalitás közepette is megjelenik. – Mor biccentett, és megtörölte az arcát.
[…]
– Ha nem ismerkedem meg egy apró termetű kis szörnyeteggel, aki féltékenyebben őriz néhány ékszert, mint egy tűzokádó sárkány… – Halkan nevettünk. Rhys szeretettel mosolygott Amrenre. – Akkor a mágiám már rég elnyelt volna engem.
Ekkor rám nézett, és megszorította a kezemet.
– Ha pedig nem találom meg a párom… – Elhallgatott, a szeme árulkodón csillogott.
A kötelékünkön keresztül így szólt hozzám: Még ötszáz évig vártam volna rád. Ezer évig. És ha csak ez a pár hónap adatott meg nekünk, már ennyiért is megérte várni.
Gyengéden letörölte az arcomon legördülő könnyeket.
694-695. oldal, 69. fejezet
– Hogy döntik el, hogy ki győz?
– Aki fagysérülés nélkül megússza?
[…]
– Ez nevetséges.
– Van bőven alkohol a kunyhóban.
Nem vettek észre bennünket. Azriel kiemelkedett, két hógolyót kilőtt, és eltűnt a barikád mögött.
Röviddel ezután Rhys kimondhatatlan káromkodása hallatszott.
– Seggfej.
Minden szót nevetés kísért.
Mor belém karolt.
– Attól tartok, drága barátnőm, hogy idén nem a párod fog nyerni.
[…]
Ezek tényleg illír kisbabák voltak.
199. oldal
– Jaj, lazíts végre te is! – ugratta Cassian Azt szélesen gesztikulálva. – Igyál egy kortyot! Egyél sütit!
– És vedd le a kabátodat! – tettem hozzá. Közben az üveggel az Árnyénekes felé mutattam, aki még a kabátját se vette le, mert a rendetlenségen akart először úrrá lenni.
[…]
– Már-már azt hihetné az ember, hogy szándékosan díszítettetek fel mindent ilyen csúnyán.
Cassian a szívére tette a kezét.
– Még a végén megsértődünk!
Azriel sóhajtva nézett a mennyezetre.
– Ó, te szegény! – mondtam Azrielnek, és töltöttem magamnak még egy pohár bort. – Biztosan jót tenne neked egy kis bor.
Azriel először rám nézett dühösen, aztán a palackra, majd Cassianre… aztán átvágott a szobán, kirántotta a palackot a kezemből, és kiitta az egészet. Cassian sugárzott az elégedettségtől.
Nem utolsósorban azért, mert Rhys jelent meg az ajtóban, és szárazon megjegyezte:
– Nos, legalább tudom, ki szokta meginni előlem a jó bort. Esetleg még egy üveggel, Az?
Azriel majdnem a kandallóba köpte a bort, de aztán lenyelte, és elvörösödve Rhys felé fordult.
– Ha szabadna megmagyaráznom…
121. oldal
– Tudod te egyáltalán, hogy milyen terhes olyan helyet keresni, ahol könnyíthetek magamon? Bárhol, ahová csak megyek? – förmedt rá Amren Rhysre, sötét haja most folyékony éjszakából szőtt függönyre emlékeztetett.
Cassian irányából prüszkölő hang hallatszott, de én összeszorítottam a szám. Mor az asztal alatt megfogta a térdem. Egész testében remegett, a nevetését fojtotta vissza.
– Helyezzünk el nyilvános illemhelyeket Velarisben, Amren? – érdeklődött Rhys.
– Komolyan beszélek, Rhysand – sziszegte Amren. Én nem mertem Morra vagy Cassianre nézni. Elég lett volna egy pillantás, és végem. Amren a kezével a testére mutatott. – Férfi alakot kellett volna választanom. Ti csak előveszitek, és bárhol elvégezhetitek a dolgotok, anélkül, hogy tartanotok kellene attól, hogy mellé…
Cassian nem bírta tovább. Mor se, és végül én is feladtam. Még Az is halkan kuncogott.
– Tényleg nem tudod, hogy kell pisilni? – kiabált Mor. – Ennyi idő után?
Amren forrt mérgében.
– Állatokat figyeltem meg.
– Elmondanád, hogy működik egy vécé? – bukott ki Cassianből, és széles tenyerével az asztalra csapott. – Biztos tudod.
A szám elé kaptam a kezem, mintha így vissza tudnám fojtani a nevetést. Velem szemben Rhys szeme világosabban ragyogott, mint a csillagok. A szája egyetlen reszkető vonallá húzódott, hiába próbált komoly maradni.
– Tudom, hogy kell ráülni az ülőkére – morgott Amren.
130-131. oldal