az Erő fogalom
Idézetek
Ahogyan a Mélymag valamennyi bolygóját, a Tythont is legendák és relytélyek övezték. Egyes források szerint a Jedik megszállták a bolygót a Nagy Vadászat korában, körülbelül háromezer évvel ezelőtt, hogy kiirtsák a rettegett terentatekeket, az Erőre fogékony teremtmények vérével táplálkozó , különös szörnyetegeket.
A még régebbi legendákban az szerepelt, hogy a Jedi-rend ezen a bolygón született, több mint huszonötezer ével ezelőtt. Ezen mesék szerint a világ papjai képesek voltak meríteni egy titokzatos energiából, amit ők Ashlának neveztek, és ami az együttérzést és a könyörületet képviselte a világegyetemben. Velük szemben állt egy rivális csoport, amelynek tagjai a Bogából szerezték erejüket, a nyers szenvedélyek, és az ellenőrizetlen érzések megnyilvánulásából.
A történetek arról szóltak, hogy a két csoport hosszú háborút vívott egymással, amiből a Ashla hívei kerültek ki győztesen. Az első Jedik feltehetően a háború túlélőiből fejlődtek ki, és a beavatási szertartásuk keretében megteremtették az első fénykardokat.
A Jedik bármikor meríthettek a világos oldal energiáiból, hogy fegyógyuljanak egy betegségből vagy akár súlyos sérülésből. Ám a sötét oldal fegyver volt – a gyengék és betegek nem érdemelték meg, hogy meggyógyuljanak. Csakis az erősek lehettek méltók arra, hogy életben maradjanak.
Lanoree az Erő segítségével illúziót varázsol Ter'cay mester elé. Tőlük nem messze egy shire táncol a homokban. Ugrálás közben meg-meglebbenti szárnyait, a homlokából egyetlen szarv mered fel. A patáival a homokot kapálja, újra és újra horkant, és Lanoree hallja minden dobbantását és szusszanását. Ter'cay mosolyogva nézi az egyszarvút, és odabiccen Lanoree-nak. Szép munka – üzeni szavak nélkül. – Ám a valóságból sokkal nehezebb illúziót teremteni. Az egyszarvú mítikus lény, ott és szinte mindenki elméjében, és azokból a képekből viszonlag könnyű tévképzetet formálni. Ha megpróbálkozol egy valós, közönséges tárggyal, például egy kővel, egy gyümölccsel, egy cipővel, rá fogsz jönni, hogy nem olyan könnyű.
63. oldal
Mace még padavan korában szerelte össze az első fénykardját. Mire először kezébe vehette és bekapcsolhatta, már három éve álmodozott róla. Annyiszor képzelte el, hogy ott létezett az elméjében, minden részletében tökéletesen. A megépítése nem készítés volt, hanem megvalósítás. Fogta a mentális képet, és valósággá változtatta. A fémelemek, a kristály, a részecskesugárzó és az energiacella csupán egy-egy kifejeződés volt. A valódi fénykardja csakis az Erőnek abban a részében létezett, amit az elméjének nevezett.
A fénykardja nem fegyver volt. A fegyyvereket el lehetett lopni, meg lehetett semmisíteni. Sok harcos a barátjának tekintette a fegyverét, még nevet is adott neki. Mace ugyanúgy nem nevezte el a kardját, ahogyan nem tette a karjával. Messze járt már attól a fiútól, aki annak idején, negyvenegy évvel ezelőtt elképzelte a kard formáját, és a mai kardja sem egyezett azzal, amelyiket az a kilencéves fiú megálmodott. Azzal párhuzamosan, hogy tett egy-egy lépést az útján, egyre többet tudott az Erőről, apránként átépítette a kardját. Újrateremtette. Vele együtt fejlődött.
– Elfedi a jövőt ez a zavar az Erőben – felelte Yoda. Az apró Jedi fáradtnak tűnt.
Mace ismerte jól ennek a kimerültségnek a forrását.
– A jóslat beteljesül. A sötét oldal egyre növekszik.
– És csak azok, kik a sötét oldalhoz fordultak, érzékelik lehetőségeit a jövőnek – mondta Yoda. – A sötét oldalt szondázva láthatjuk csupán.
– Ügyes voltál – felelt Qui-hon.- Éreztem, hogy az Erő veled van.
– Az …csodálatos volt – mondta halkan Obi-van. – Korábban azt hittem, ismerem az erejét. Most tudom csak, hogy töredékét láttam csupan annak, hogy mire képes. Evekig úgy gondoltam, hogy méltó vagyok rá. Csak amikor beláttam a tökéletlenségemet, akkor kezdett igazán áthatni az Erő. – Obi-van odafordult Qui-gonhoz.Tekintete a mester arcát fürkészte. – Érted, mire gondolok?
Qui-gon elmosolyodott.
– Sokat tanultál. És igen, értem, mire gondolsz.
127. oldal
268-269. oldal