Ava O'Shea személy
1 hozzászólásIdézetek
– Ahhoz képest, amilyen öreg vagy, elég nagy rád az igény, Jesse Ward.
265. oldal
Lágyan leereszt az ágyra, és odabújik mellém. Fejemet a mellkasába fúrom. A hajamat csókolgatja, tenyerével a hátamat simogatja. Egészen hozzá simulok, nem tudok betelni vele. Mint mindig, most is úgy adjuk át magunkat az álom bódulatának, hogy a testünk összefonódik.
377. oldal
Most már ideje, hogy a modern férfiak megértsék: mi, nők, szeretnénk, hogy egyenlőként kezeljenek minket, de csak akkor, amikor az nekünk jólesik. A modern nők függetlenségre való igényéből nem következik az, hogy fizetni akarunk a vacsora feléért, vagy hogy nem akarjuk, hogy a férfiak előreengedjenek minket az ajtóban. Továbbra is van rá igényünk, hogy odafigyeljenek ránk, de mi akarjuk megszabni, hogyan.
– Ava, azt kéred tőlem, hogy még csak meg se érintselek.
Minden idegszálam tiltakozik ez ellen.
– Kérlek, Jesse. Időre van szükségem.
– De ez nem természetes. Számomra elfogadhatatlan, hogy ne érjek hozzád.
Igaza van, de most nem engedhetem meg, hogy bekebelezzen. Tiszta fejre van szükségem, márpedig búcsút inthetek a józan eszemnek, mihelyt a testemen érzem a tapintását.
51. oldal
– Mi a franc ez rajtad? – fakad ki.
Végignézek magamon, majd ismét belenézek döbbent vakító zöld szemébe:
– Rövidnadrág.
– Úgy érted, bugyi?
Megint elvigyorodom.
– Nem. Úgy értem, rövidnadrág.
Megfogom a farmersortom szélét, és felhúzom.
– Ha bugyi lenne, így nézne ki.
Egy pillanatra elakad a lélegzete, ahogy tanulmányozza az izgató ruhadarabot.
– Ne hülyéskedj már, Ava! Légy eszednél!
– Jesse – sóhajtok –, elmondtam már neked. Ha azt akarod, hogy hosszú szoknyában és garbóban járjak, keress korodbeli nőt.
180-181. oldal
– Szeretlek – dugja az orrát a hajamba, és mélyen beszívja a levegőt. – Olyan rohadtul szeretlek.
– Tudom – suttogom, elfordítom a fejem, és elkapom a száját. Boldogan zümmögni kezd, és kissé megemel. A mellkasához szorít, nyelveink lágyan mozognak. – Mr. Ward, már megint feltűnősködik!
– Le vannak szarva. Bárhol és bármikor, bébi. Tudod jól. – Elhúzódik. – Hadd lássam azt a szempárt.
Megmutatom neki, amit látni akar.
– Miért akarod mindig látni? – érdeklődöm.
Erre csak elmosolyodik, de zöld szeme továbbra is eszelősen csillog.
– Mert amikor belenézek, biztosan tudom, hogy valóságos vagy.
64. oldal
– Lehet, hogy úszom egyet a Manorban.
Ránézek, s az arcán még mindig ott a megbotránkozás.
– Bikiniben?
Nevetek.
– Nem. Síruhában. Mág jó, hogy bikiniben!
Tudatában vagyok, hogy ezzel túl mentem minden határon.
– Ezt most direkt csinálod, ugye?
– Szeretek úszni.
– Legszívesebben megfojtanálak – csattan fel. – Miért kell ezt csinálnod?
– Mert ostoba seggfej vagy. Egy kicsit lazábban kellene lenned. Lehet, hogy te öreg vagy, de én még csak huszonhat. Próbálj meg ne barlanglakóként viselkedni. Mi lesz, ha tengerpartra megyünk nyaralni?
– Arra gondoltam, elmehetnénk síelni – mondja affektáló vigyorával. – Megmutatom, milyen jó vagyok az extrém sportokban.
181-182. oldal