Ausztria helyszín

Tschuppik hagyja magát rábeszélni, és a következő kísérletnél már azt állítja, hogy ott a császári és királyi „belbiztonsági osztály” beszél – és lám: azonnal létrejön Prágával az összeköttetés. Tschuppik cseh nyelven folytatja a beszélgetést, miközben az irodában mindenki feszülten figyel. Végül Tschuppik leteszi a hallgatót, és rezignáltan motyogja: „Vége Ausztriának.”
Hogy kivel is beszélt, azt csak az egyik szerkesztőségi kollégája meri megkérdezni.
„A mosogatólánnyal. Azt mondta, hogy a császári és királyi belbiztonsági osztály kinyalhatja a seggét!”
Semmi mást nem mondott?
„Ahogy vesszük. Megismételte, hogy a császári és királyi belbiztonsági osztály kinyalhatja a seggét!”
Ily módon tudtam meg, hogy Ausztriának vége. Kis idő múlva valaki bejött a szerkesztőségbe, és azt mesélte, hogy a császár lemondott. Más valaki azt mondta, hogy most, amikor a császár lemondott, könnyebb lesz a megegyezés Csehországgal. Tschuppik megrázta a fejét: „A mosogatólány ezt jobban tudja.”

17 óra 15. 189. oldal (Athenaeum, 2005)

Évek óta kapom ezeket a leveleket, amelyeket távolról sem, amint azt eleinte gondoltam, őrültek írtak, hanem ténylegesen nagykorú, jogilag úgyszólván kifogástalan személyek, akik a legkülönbözőbb frankfurti és hamburgi és milánói és római napi- és hetilapokban megjelent munkáimért többek között azzal fenyegetnek, hogy üldözni fognak és megölnek. Egyfolytában mocskolom Ausztriát, mondják, a legszégyentelenebb módon leszólom hazámat, ahol és amikor csak tudom, aljas és alantas katolikus-nemzetiszocialista érzülettel vádolom honfitársaimat, holott a valóságban ez az aljas és alantas katolikus-nemzetiszocialista érzület nem is létezik, mint írják. Ausztria nem aljas és nem alantas, Ausztria mindig is szép volt , írják, és az osztrák nép erényes. Ezeket a leveleket mindig azonnal eldobtam, ma is.

17. oldal

Ausztriában egy jó ebéd vagy vacsora elképzelhetetlen tészta nélkül.

A diplomácia tehetetlensége miatt Szentpétervár egyre komolyabban foglalkozott a fegyveres beavatkozás gondolatával. Több hónapos előkészületek után 1877. január 15-én Budapesten egyezséget kötött Béccsel, melynek értelmében Ausztria semleges marad egy orosz-török háborúban, s ennek fejében megszállhatja Bosznia-Hercegovinát. A Monarchia diplomáciája azonban kikötötte, hogy a háború eredményeképpen nem jöhet létre egy nagy délszláv állam. Az angolok megnyugtatását szolgálta annak hangoztatása, hogy az oroszok nem foglalják el Konstantinápolyt és a szorosok státusát sem változtatják meg egyoldalúan. Ezek után a háború áprilisban Szerbia, Montenegró és Románia csatlakozásával elkezdődött.

52

A megcsonkított Ausztria német lakossága most, hogy a Habsburg birodalom megszűnt, Németországhoz akart csatlakozni, elképzelni sem lehetett ennél magától értetődőbb nemzetegyesítést. A franciák azonban tiltakoztak, hogy akkor mire való volt az egész háború, hiszen a győzelem megcsúfolása lenne, ha Németország nagyobb lakossággal kerülne ki a háborúból, mint amekkorával elkezdte! Az érvet elfogadták. Ausztria nem egyesülhetett Németországgal, csak a majdani Népszövetség jóváhagyásával. A franciák okoskodása nagyjából elfogadható volt. A németeknek egyébiránt bármiféle jóváhagyás nélkül sikerült szert tenniük egy osztrákra. Az illető Adolf Hitler volt. Talán jobb lett volna, ha megkapják a többi hat millió osztrákot is.

A szövetségi parlament kétkamarás, de az osztrák Bundesrat jogosítványai a német megfelelőjénél gyengébbek. A pártrendszer, talán már mondanunk sem kell, Ausztriában is egységes: két nagy (Szociáldemokrata Párt, Néppárt) és néhány kisebb (Zöldek, Szabadságpárt), de egyaránt országos szervezet játszik benne szerepet.

25

A két tartomány közül kétségtelenül Belgium számított értékesebbnek (csak erőforrásait Ausztria sohasem tudta igazán kihasználni), így Károly Tivadar ismét elfogadta a császár tervét. Megint- csak II. Frigyes volt az, aki — a diplomácia eszközeivel — az Ausztria számára oly kedvező területszerzést megakadályoztasőt, hogy a türelmetlen József kedvét a hasonló ügyletektől tartósan elvegye, 1785-ben a hannoveri, szász, mainzi, weimari stb. uralkodók részvételével létrehozta a német „fejedelmek szövetségét” a Habsburgok ellen.

56

Csehországba — amely Ausztriával ellentétben, s Magyar- országhoz hasonlóan a kelet-elbai fejlődés útját járta — Bécs a harmincéves háború után telepített új, javarészt német ajkú, udvarhű arisztokráciát, s ez a 17. században még nem akart az udvar ellen fellépni, később viszont az itt is végbemenő (az udvari birtokadományozások politikájával csak erősített) birtokkoncentráció miatt nem talált szövetségest rendi követeléseihez.

61

Rengeteget olvasott, angol gazdasági és francia filozófiai munkákat egyaránt, köztük sok olyasmit is, amit Ausztriában az egyházi cenzúra betiltott.

16