Ausztria helyszín
Idézetek
Egyelőre még mindig szerencsét kívánhatunk önmagunknak. 1928 és 1989 között, megszakításokkal, 45 év alatt mintegy 24-25 országban jártam, többnyire Nyugaton, és hosszú esztendőket töltöttem Ausztriában, Német- és Franciaországban, Máltán, Angliában, az USA-ban és Kanadában. 1950 óta, mikor a rothadás mindenüvé beütött, nem láttam országot, ahol a nevelés liberális szelleme – a kommunista uralom ellenére – ennyire életben maradt, mint minálunk. Ezen még a szemét tankönyvek sem tudtak változtatni, sem azok a tanárok és akadémikusok, akik eladták magukat.
Sok orvos-, tanár-, mérnök- és biológusnövendéket ismerek. Azt hiszem, egyetlen sincs közöttük, aki a telefonkönyv mellett legfeljebb az Everyman’s Library féltucat, soha ki nem nyitott díszpéldányát tartaná könyvtárában, mint az angliai vagy amerikai orvosok. A kiváló orosz-angol színdarabíró, színész, humanitárius és tréfamester Peter Ustinov írta: „Arra vagyunk ítélve, hogy szellemünk börtönében töltsük el életünket. Bútorozzuk be tehát, tegyük lakályossá szellemünket, amennyire csak lehet.” Örülök, hogy még a közepes nevelésű magyar is pontosan tudja, hogy e szavak mit jelentenek, és örüljünk, hogy – talán a csehekkel és lengyelekkel együtt – még itt tartunk.
A jövendőtől én is nagyon félek, ha már nem is látom meg. A bunkófejű nacionalizmus uszítani tud, verekedni, esetleg gyilkolni is, de a magyarság nevelésügyi gyarapodásához még semmiben sem járult hozzá. A másik oldalon viszont a nyugati pedagógia közeleg és ez a XX. század végén azt jelenti, hogy egy jól bebútorozott villa sokkal többet ér, mint egy jól bebútorozott emberi szellem.
Szellemi bútorok
A mai napig Németország viseli a háborúért a bűntudatot; de az az igazság, hogy mi voltunk a fenevad hátsó lába, nem pedig a fehér nyúl a szájában. Egy másik népszerű vicc így szólt: Miért olyan erős Ausztria? Mert elhiteti a világgal, hogy Beethoven osztrák volt, Hitler pedig német.
164. oldal
Christine Leunens: Cellába zárva 71% Az eltitkolt béke rabja
– Mondja, uram – kérdezte útközben, kissé zavartan. – Ön ugyebár egy gaz német?
– Nem. Magyar vagyok.
– Magyar?
– Magyar.
– Az mi? az egy nemzet? vagy Maga most kigúnyolja tudatlanságomat?
– Szó sincs róla. Becsületszavamra nemzet.
– És hol laknak azok a magyarok?
– Magyarországban. Ausztria, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia közt.
– Ugyan, kérem… Ezeket az országokat Shakespeare találta ki.
És hatalmas nevetésbe tört ki.
24. oldal
A pereknek elsőként Hollandia vetett véget, aztán Anglia, majd Franciaország és Ausztria után Magyarország, végül Lengyelország, Svájc, Németország is betiltotta a boszorkánypereket. Az egyik legutolsó európai per Lengyelországban, Poznan hercegségben 1793-ban zajlott (bár 1776-tól törvény tiltotta). Feltűnően sokáig tartott a boszorkányüldözés Mexikóban, ahol még 1877-ben is zajlott égetés. A világtól elzártabb területeken, pl. frank Svájcban a XX. század közepéig éltek boszorkányok és az emberek hittek a varázslásaikban.
Szélsőséges esetek még a XX. század második felében is előfordultak, pl. 1976-ban Frankföldön egy Anneliese Michel nevű diáklányból két lelkészével űzette ki a püspök az ördögöket, jelesül Lucifert, Nérót, Hitlert, Júdást és Káint. Később a lelkészeket gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával bíróság elé állították.
63. oldal
Zubánics László – Vargáné Katona Mária: Boszorkányok pedig nincsenek?! (A kárpátaljai néphit és a történelmi valóság találkozása)
Távoli történelmi perspektívából nézve hozzátehetjük, hogy Franz Kafka volt az egyetlen jelentős külföldi, aki ezekben az években Ausztriába jött. Amikor megérkezett, a többi menekültnél is elveszettebb lett. Lengyel zsidó családját a német zsidók lenézték. A csehek is lenézték, mint prágai németet. Már csak meghalni jött Ausztriába, egy szomorú kórházat választott, épp Klosterneuburg mellett. Senki sem vette észre, hogy meghalt.
IV. Bécs
Széchenyi István egy londoni sétáján felfigyelt arra, hogy a rendőr az utcán heverő részeghez is bizonyos tisztelettel közeledik, egyszóval: az angol polgárnak jogai vannak. Az élmény ezt a gondolatsort indította el benne: „Lehetsz akármilyen gazdag, Ausztriában semmit sem ér, mert csupán az összeköttetések és megvesztegetések biztosítanak számodra előnyöket. Ebből a szempontból a legszegényebb angol adófizető is emberhez méltóbb életet él, mert nem előnyöket hajkurász, hanem jogai vannak… Az állam akkor jó, ha észre sem veszed, hogy van.”
22. oldal, 1.3 Az emberi jogok (Magyar Közlöny, 2008)
Sereg András: Jogod van hozzá! Állampolgári ismeretek érettségizőknek
– Nem lesz háború.
– Hát akkor Ausztria minek fegyverkezik?
– A hatvan millió forintra gondolsz? Be akarja kebelezni Boszniát és Hercegovinát.
Ignacy úr szembogara kitágul.
– Ausztria akarja bekebelezni? – kérdezte. – De minek?
– Minek? – nevetett Wokulski. – Azért, mert Törökország nem akadályozhatja meg benne.
– És Anglia?
– Anglia megkapja az ellenértéket.
– Törökország rovására?
– Természetesen, mindig így van, ha két erős összevész, akkor mindig a harmadik, a gyenge húzza a rövidebbet.
– És az igazság? – kiáltotta Ignacy.
– Az igazság az, hogy az erősek növekednek és szaporodnak, a gyengék meg elpusztulnak. Ha nem így volna, a világ valóságos aggokházává változna, ez pedig igazán nem lenne igazság.
I. kötet, 4. Hazatérés, 37-38. oldal, Kriterion Könyvkiadó, București, 1988
A mi környékünkön a legtöbb erdei manó Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Romániában él – 100 hektáronként maximum 10 fő – , de Magyarországon is vannak néhányan Kismaros és Zebegény fölött a hegyekben, valamint a Balatontól délnyugatra, szintén a hegyek között.
10. oldal
Németországban és Ausztriában a húsvéti díszítéseknek sokkal nagyobb a hagyománya, mint nálunk, s a kirakatok is látványosabbak. Számos olyan eszközt, dísztárgyat árulnak, amely az otthoni ünnep fényét is emelheti. Ilyenek a kis háncskoszorúk, amelyek fali díszként vagy nyuszifészekként szolgálhatnak, a papírmasé, üveg-, műanyag tojások a nálunk is kapható csokoládétojások mellett.
Napjaink húsvétja