Attila hun király személy

– Emlékszel, mi voltál az előző életedben?
– Egy kicsit. Azt hiszem, könyvelő.
– Vagyis nulla katonai tapasztalat?
– Ha hullákat kell számolni, jól jövök.
– Csodás. Van itt valaki, aki emlékszik, hogy katona volt? Nindzsa? Bármi? Plusz pont a nindzsáknak vagy vikingeknek. Senki nem volt Attila, a hun? Dzsingisz kán? Fekete Szakáll? Vagy hasonló?

26. fejezet ("Orfeusz a csatornában")

Előfordult a tudományos irodalomban az ilek-hán elnevezés is a Karahanida uralkodók megjelölésére, de ez nem különösen volt találó, mert az ilek/ilik/ilig méltóságnév csak a kán utáni második méltóságot jelölte a Karahanidáknál, s csak egy esetben fordult elő, hogy a kán az ilek címet is viselte. Ezenkívül az ilig (il + lig ’népes’, ’akinek népe van’) titulus igen sok török népnél megvolt, s nem különösen jellemző a Karahanidákra. Feltehetően ez a szó rejlik például Attila egyik fiának, Ellaknak a nevében, s az ujguroknál és szeldzsukoknál is előfordul e cím. (Meglepődve fedezhetjük fel, hogy a honfoglaló Árpád vezér egyik fiát szintén így nevezték: Bíborbanszületett Konstantin császár átírása szerint Ielekhnek. Ezt a török nevet őrzi a Budapesttől nem messze lévő Üllő község neve is.)

A csókai iskolában vizsgáztat az esperes.
– No fiam, ki volt Átilla? – kérdezi a gyereket,
A gyerek csak tátog. Súgnak neki a háta mögül a tudósabbak.
– Átilla hun kirány vót…
A gyereknek fölcsillan a szeme. Kivágja bátran:
– Átilla hun kirány vót, hun nem!

144. oldal - Attila jelentkezik

-… Aetius, a birodalmad az utolsókat rúgja!
– A VII. légió Viminaciumnál nem volt romlott.
– Jól harcoltak.
– Meggyűlt velük a bajotok.
Attila fogsora kivillant a félhomályban.
– Férfiként harcoltak. De miért? Egy megrozzant birodalomért, egy rég elveszett ügyért! Új hatalmaknak, új birodalmaknak jött el az ideje. Rómának vége. – Szorítása egyre erősödött Aetius karján, és a következő megdöbbentő szavakat hallottam. – Csatlakozz hozzám!
Aetius sokáig gondolkozott, túl sokáig. Végül nem felelt, csak elhúzódott.
– Te ostoba! – mondta Attila. – Már el is vesztetted azt, amiért még mindig harcolsz! – Visszaszállt a lovára. – Menekülj, szaladj vissza a városodba, te bolond! A nyomodban leszek!

198. oldal

On the one side of the slowly advancing borders between the two religions there developed and continued a changing and transformation of the old sagas, the main purpose of which was to obliterate all that contained too much flavour of heathendom and was incompatible with Christianity; while, on the other side of the borders of faith, the old mythic songs, but little affected by the tooth of time, still continued to live in their original form. Thus one might, to choose the nearest example at hand, sing on the northern side of this faith-border, where heathendom still prevailed, about how Hadding, when the persecutions of Svipdag and his half-brother Gudhorm compelled him to fly to the far East, there was protected by Odin, and how he through him received the assistance of Hrtútr-Heimdall; while the Christians, on the south side of this border, sang of how Dieterich, persecuted by a brother and the protectors of the latter, was forced to take flight to the far East, and how he was there received by a mighty king, who, as he could no longer be Odin, must be the mightiest king in the East ever heard of that is, Attila and how Attila gave him as protector a certain Rudiger, whose very name contains an echo of Ruther (Heimdal), who could not, however, be the white Asa-god, Odin's faithful servant, but must bechanged into a faithful vassal and „markgrave” under Attila.

Kifele menet a rémes freskók közt megcsodáljuk Attilát: micsoda mezítlábas undornak festették! Milyen reménytelen volna örökre külföldön élni. Én tudom, hogy Attilának volt cipője. Bizony isten volt, különben Arany sosem írta volna meg azt a Buda halálában, amit. De hogy magyarázzam meg ezt a francia festőnek?

83. oldal