Atticus O’Sullivan személy
Idézetek
– Köszönöm, Morrigan! Sokat segítettél – mondtam, és éreztem, hogy kezdek bemelegedni. – Azt is köszönöm, hogy ezzel teljesen fájdalommentesen ajándékoztál meg.
Morrigan bemosott egyet, aminek következtében elterültem a hóban és eltört az orrom.
– Túl hamar szólaltál meg, és túl gúnyosan. Csókkal is elválhattak volna, ezt ne feledd! Azt sem, hogy óvtalak a norvégoktól!
Gondolkozz el ezeken a dolgokon! – Széttárta elsötétedő karját, és feketévé váló lába elvált a földtől, ahogy a teste hollóalakot öltött.
A druidizmus tovább vegetált, főleg Írországban, ami el volt vágva a rómaiaktól. Aztán jött Szent Patrik, mint te is tudod, és nagy gőzzel katolizálni kezdett. A legények ott álltak, és választaniuk kellett tizenkét évnyi kemény tanulás és felelősség, vagy az instant kereszténység között. Persze hogy a könnyebb hit mellett döntöttek. Aztán a többi munkát elvégezte a folyamatos lemorzsolódás.
A Tahirah iránti hosszan tartó vonzalmam természetesen a kémián alapult, ugyanazon az izgalmon, ami a hátam mögött egymást gyömöszölő istenek közt is fennállt. Gyors esze az enyémmel vetekedett, és lágy, barna szemével lecsillapította örökösen űző nyugtalanságomat, és magához láncolt vele. Finom, dallamos hangja lágy selyemként simogatta fülem, és a kacagása annyira tiszta volt, mintha hangvillát koccantottak volna a csontomhoz. Borzongás futott végig tőle a gerincemen. Ő volt az utolsó ember, akivel megosztottam a Halhatatlanshake-emet. Házasságunk szépséges kétszáz éve alatt nem kevesebb, mint huszonöt gyermekkel ajándékozott meg, és mindegyik maga volt a boldogság! Nem bántam meg semmit.
– Elnézést – mondtam az özvegynek –, Oberon bemehetne kicsit?
– Mi? Hát persze. Ráfér egy kis torna azokra a macskákra. Mind jó, kutyafélő macska.
Oberon pufogni kezdett:
„Az a legmókásabb, amikor fújás közben kiöklendeznek egy szőrgombócot.”
Ne törj össze semmit!
„Ha valami összetörik, mindig a macska hibája.”
74. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Biztos tehenet kakált!
Ettől viszont én kacagtam fel.
Régen hallottam már ezt a kifejezést, és inkább nem említettem meg, hogy manapság már úgy mondanák, összeszarta magát ijedtében, különben is, jobban tetszett a régi változat.
– Majdnem akkora tehenet kakát, hogy elég lett volna több klánnak!