Cselekményleírást tartalmazó szöveg
– Tudom, hogy Anyánk nagyon büszke lenne rád – motyogta.
A válla remegni kezdett a karom alatt, és rájöttem, hogy sír.
Van képe zokogni? Pont ezen a napon? Én vagyok az kettőnk közül, aki még napnyugta előtt férjhez megy, mégsem engedtem meg egy könnycseppet sem magamnak már öt éve. […]
– Tudod, az a Rigmus egy hazugság, amit Telomache nénikénk csak azért mondott neked, mert nem voltál elég erős az igazsághoz.[…] – Az igazság az, hogy Anyánk temiattad halt meg, és most nekem is miattad kell meghalnom. És egyikünk sem fog soha megbocsátani neked ezért.
Majd félretoltam, és kiviharzottam a szobából.