Aszter személy

Mary E. Pearson: Az árulás szíve

Idézetek

purplecloudlady>!

Elmosolyodtam.
– Tényleg nem. Téged láttalak tegnap, igaz? A fiúk egyike vagy, akik a
kocsikat tolták.
Lepillantott, az arcát pír futotta el.
– Nem vagyok fiú, kisasszony. Én…
Ráébredtem, hogy hibát követtem el, és levegőért kaptam.
– Lány vagy. Hát persze – siettem megjegyezni, és igyekeztem
valamiképp enyhíteni a zavarát. – Csak most ébredtem, még ki se nyílt
rendesen a szemem.
A lány felnyúlt, és összevissza, rövid tincsei közé túrt.
– Á, a vágott haj teszi. Aki megtetvesedik, nem dolgozhat a Sanctumban,
és hát nem tudok valami jól bánni a késsel. – Vékony volt, mint a fiatal fűz,
tizenkettőnél bizonyára nem több, a nőiességnek még bimbója sem látszott
rajta. Az inge és nadrágja ugyanabból a piszkosbarna anyagból volt, mint
a fiúké. – De egyszer majd én is megnövesztem, nagyon hosszúra, mint a
magáé, és csodaszép lesz befonva.
Toporgott, a karját dörgölte.
– Mi a neved? – kérdeztem.
– Aszter.
– Aszter… – ismételtem. A pusztítás hatalmas angyalának neve. Ez a
lány azonban inkább tűnt elhagyott angyalnak, ügyetlenül visszametszett
szárnyakkal.

Kapcsolódó szócikkek: Aszter
purplecloudlady>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Örömmel láttam, hogy a csend Aszternek sem erőssége. Volt bennünk
valami közös. Elárulta, hogy Eben adta át neki a lábbelit, aki épp azelőtt
tette rá a kezét, hogy bedobták volna a piacra küldendő kupacba. A ruháim
már eltűntek, de Eben legalább a bakancsot megmentette, és ki is pucolta
nekem. Ha valaki rájön, ostorral verik el érte, ám Eben ügyesen cselezett,
Aszter pedig biztosított, hogy efelől nem kell aggódnom.

Kapcsolódó szócikkek: Aszter
gabriel93 >!

– Ahonnan én jövök, Aszter, nem számít locsogásnak, ha az emberek néhány szót váltanak. Így udvarias és barátságos.