aszfalt tárgy

Rolf Jacobsen: A város metafizikája
Kassák Lajos: Válogatott versek
Stefan Bosbeijk: Észak-Korea 2002
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Ferenc pápa: Laudato si’
Szczepan Twardoch: Morfium
Kosztolányi Dezső: Lánc, lánc, eszterlánc…
Dernői Kocsis László – Mihályfi Ernő – Szabó Lőrinc (szerk.): Az Est hármaskönyve 1932

Idézetek

Typotex_Kiadó KU>!

Átrobogsz Miskolcon, hidak és felüljárók, kövezet, macskakő, aztán aszfalt, megint aszfalt, a kocsik állandóan az úttest rossz oldalán, városban nehezebb. Alkonyodik, újra a falvak fakó, gyenge fényei, de mások, mint nálunk, egészséges, friss városi villanyfény, erős városi fény, itt nincs háború. Jó út, jó minőségű burkolat, jobb, mint nálunk, az ablakban az éjszaka, a falvak fénye, nem olyan gyenge, mint nálunk. Megyünk, nyolcvannal, kilencvennel, néha százra is fel lehet gyorsulni, és ilyenkor jó, eltűnik, ami az út mellett van, csak az éjszaka marad, az út, a motorzúgás és a fénypászmák az aszfalton, a jobb lábam a gázon, a bal a fényszóró kapcsolóján, milyen kicsi forgalom, szinte semmi, a fényben egy tábla: Harsány.
Aztán hirtelen Budapest, és minden megváltozik.
Nem is hirtelen, de megváltozik: nem hirtelen, mert először szántóföldek, a szántóföldek között külvárosok, vasútállomás, megint külvárosok, falusi házak, aztán valamivel városiasabbak, nem sokat látni, csak ami az út menti lámpák fényében látszik, aztán hirtelen felbukkan a város.
Az út jobb oldalán Pest 14. kerülete, amelyről nem tudok semmit, mert sosem jártam Budapesten, miért jártam volna, Bécsben persze, hogyne, Berlinben Párizsban Rómában Londonban, de Budapest azért periféria, semmi baj vele, de mégis. Nem jártam itt, és kész, mit magyarázkodjak?, pedig most hirtelen itt terem jobbra Pest 14. kerülete és a HÉV nevű elővárosi vonat, így van kiírva a megállókban, a gödöllői HÉV, mögötte bérházak és nagy-nagy fényesség, mindenhol lámpák, és világítanak is, miért nagyobbak a házak, mint Varsóban? Nagyobbak, mert nagyobbak, mert ez egy birodalom fővárosa, amely már nincsen, a főváros azonban még mindig birodalmi, az én Varsóm meg?, az én Varsóm semmi, provinciális zsidó–orosz város, amelyet egyszer csak kineveztek fővárosnak, ki tudja, miért, mert nagy? Talán nagy, de Budapest nagyobb, és a házak egy szinttel vagy még többel magasabbak, az utcák szélesebbek és szebbek, ez Pest, Pest; Buda a másik oldalon van, ez itt Pest.
Azonkívül minden más, semmi se olyan; hiszen éjszaka van, ráadásul hétköznap éjszaka, keddről szerdára virradó, mégis minden világos.
Se elsötétítés, se bomba hasogatta utcalámpák, van ellenben sima kövezet, a kövezeten autók, másféle autók és villamosok járnak, mint nálunk, a buszok is mások. Nagy szemük van, és felém villantják; szemük között, ahol a hűtőrács szokott lenni, az ovális motorháztetőn csillogó, krómozott rúdköteg hajlik meg, és legyezőszerűen elterül, mint a líra vagy a szorosan megkötött kéve. És zsúfolt villamosok, rajtuk emberek. És taxik, a taxikban hölgyikék kacagnak, közönségesek és profi k, akik maguk mondják be a taxisnak a címet, gondolom, magyarul. Spicces vendégek tántorognak ki a borozókból az utcalámpák alá, mert még nincs tél, még van egy kis idő télig és adventig, még október van, a legjobb hónap a borozásra, én hajtok, lassan, nézegetem az utcatáblákat, de miért, miért?
Nálunk, Varsóban koromsötét van, ha éjszaka jár az ember, s ha jár valaki, az vagy német őrjárat, vagy zsidó tolvaj, ha ugyan nem lengyel vagy másféle; és már nincs semmi, nincsenek éjszakai villamosok, nincsenek borozók, ahonnan spicces emberek tántorognának ki, s ha ki is nyitották valamelyiket, titokban surrannak ki belőlük az emberek, ahelyett hogy spiccesen tántorognának, ahogy mi Jacekkel, a drága Jacuśsal kitántorogtunk, ahonnan csak ki lehetett tántorogni Varsóban, de nem tántorgunk többé, mert én ilyen, aztán olyan katona lettem, Jacek meg ott maradt Varsóban és a maga száraz, mindentől lecsupaszított kétségbeesésében, és Iga nem fogja kirántani ebből a kétségbeesésből, nem képes, nem tudja kirántani, úgyhogy Jacek biztos megint fekszik, fekszik az ágyban, nézi a fekete plafont, nappal meg ül, megint ül, és néz ki a világos ablakon, nézi az utcát, de lent nem az van, amit látni szeretne, s ha végül megtör, megmosakszik, megborotválkozik, felöltözik, és bemegy a kórházba, akkor is mi van?, semmi, semmi, néz azokra, akiken segíteni szeretne, akin segítenie kell, és nem tud segíteni, s aztán mi marad neki?
Iszom még egy kis konyakot. Kerepesi út, jobbra a HÉV és házak, balra valami mező, talán lóversenypálya, aztán újra vasút, de az útra merőlegesen, a Baross térre vezet, a kis téren egy nagy pályaudvar, a Keleti; nagyobb, mint a varsói, megyek tovább, úgy érzem, lefelé, lefelé, a Rákóczi úton.
Város, valódi, eleven város, egy birodalom fővárosa. Fiákerek. Taxik. Világosság. Neonok. A Rákóczi út szép, széles. Villamosok. Blaha Lujza tér, rajta nagy, méltóságteljes épület, „Nemzeti Színház” van ráírva, színháznak néz ki, és a varsóival szemben megvan az az előnye, hogy nincs leégve. A közlekedés persze bal oldali, nehéz megszokni, országúton könnyebb, nagyvárosban nehéz, úgyhogy óvatosan hajtok. Fények, lámpák, neonok.

528-530. oldal, 12. fejezet

Szczepan Twardoch: Morfium Varsó 1939: nők, kábítószerek, árulás

Kapcsolódó szócikkek: aszfalt · Budapest · macskakő · Miskolc
latinta P>!

Séta a városon kívül, vidéken

Egy-két lépés, elfogy az aszfalt,
és a mező
terít a földre gazdag asztalt.

Itt csönd van. E diófa bólong,
s halkan regél
az avar és a sárguló lomb.

Azt mondja, mély, mély, mély a bánat,
örök-igaz,
mint a hegyek és mint az árnyak.

A rózsa váltja koszorúját, –
de egy marad:
az élet és a szomorúság.

Én már kacagtam s győzve-győztem,
most leülök
a sárga fejedelmi őszben.

Sok nyár és sok lány nevetett rám.
Lassan kihull
kezemből égő cigarettám.

Üres kezekkel mit akarjak?
Csak sírni jó.
Fejem fölött köd, csúnya varjak.

A szívem semmire se vágyik,
és ríkatom
az őszi bánat furulyáit.

Kapcsolódó szócikkek: aszfalt · avar · diófa · mező
Chöpp >!

Kint borús volt az idő, és már másnap reggel volt. Anton lelkében azonban nem hajnalodott. Az udvaron az ijedős kirgiz házmester csikorgatta a seprűt az aszfalton, az ágakról sárga levelek hullottak, reménykedve, hogy halálra zúzzák magukat, s azzal vége, de ehelyett lassan, nagyon lassan fognak elpusztulni.

65. oldal Jó ügy

Kapcsolódó szócikkek: aszfalt · seprű
Szelén>!

Mi pedig élünk

Mi pedig
szupermarketok által élünk, lökhajtásos
repülőgépek kondenzcsíkjai alatt
május aranyló hónapjában,
s füsttől fátyolozott nagyvárosokban élünk,
s élünk karburátorok hörgése és autóajtók
csapkodásai közepette.
Az arany század
tv-estjei által élünk,
aszfalton, képes hetilapokból és benzinkutaknál.
Élünk csak a statisztikákban
s a nyilvántartási számokban választási évben.
Élünk virággal ablakunkban,
mindennek ellenére élünk
hidrogénbombák, nukleáris és kémiai
pusztítószerek fenyegetése közepette,
álmatlanul élünk
egymás mellett az éhezőkkel, kik
milliószámra halnak-hullnak, fáradtsággal
gondolatunkban élünk, egyre
élünk, mágikus
megmagyarázhatatlansággal élünk
élünk
egy csillagon.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: aszfalt · benzinkút · karburátor · kondenzcsík · statisztika
Amapola P>!

Ez az autópálya kétszer ötsávos (!), középen csak dupla záróvonallal van ellátva. Kevés tájrendezést, földmunkát végeztek az aszfaltozást megelőzően, így a kétszer öt sáv híven követi a dombok vonalait, mulatságos érzés fel-le kanyarogni az extra széles úttesten.

Az építés a 2000. évben történt, vezetőnk elmondása szerint a koreai ifjúság hősies erőfeszítéseinek árán. Megtudtuk, hogy az építkezés gyakorlatilag gépi erő igénybevétele nélkül történt, mivel abban az időszakban az ország mindenben nagy hiányt szenvedett, különösen üzemanyagból. Így a fiatalok nélkülözések közepette, kézi erővel keverték az aszfaltot, majd puttonyokban hordták a nyersanyagot a rendeltetési helyére. Meg sem merjük kérdezni, mi szükség van kétszer ötsávos autópályára akkor, amikor azt csak éhező emberek kézi erejével van lehetőség megépíteni?

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 2000 · aszfalt · autópálya
1 hozzászólás
Carmilla >!

[…] Szélespatájú mecklenburgi ló jelenik meg, mögötte rotyogó, fortyogó, sűrűlevű tank, – „Itt vannak az aszfaltosok”! – száll szájról-szájra az új ucca új házai között. Mindenki boldog, mosolyog, megelégedett, mert az aszfalt az új ucca véglegesítését jelenti, azután már csak a szokásos javítási és felszakítási munkák következhetnek minden két-három hónapban négyszer.

224. oldal, Az új ucca (Est, 1932)

Kapcsolódó szócikkek: aszfalt
Nazanszkij >!

Párizs

I

Egy asszony emlékszik rám a távolból.
Egy madár énekel a szívemben
s harmincöt év után milyen kendőzetlenül
mutatják meg magukat Párizs vén utcái.
Céllövölde és szerencsekerék a Saint-Michelen.
Szakállas festők amint fehér krétával
a fekete aszfaltra kenik álmaikat.
Ó régi cimboráim clochardok akik még mindig
itt feküsztök a Metro gőzölgő rácsain
és hull rátok a decemberi eső.
Szép fekete autóban ülök
szívem a kocsi motorjával dobog együtt miközben
más autók nyüzsögnek előttem mögöttem körülöttem
két vörös szemükkel mint óriási teknőcök.
Csodálatos biztonság mozgása és lármája.
Az éjszakák itt olyan világosak mint a nappalok.
S én ugyanúgy otthon vagyok éjszaka mint nappal.
Jöttem hogy köszöntselek fények városa
ifjúság csókjainak városa Párizs.
De hallom már az Orient Expressz füttyét.
Utazás vissza egy hosszú hosszú alagúton át
más széljáratba más csillagok alá.

Sírni tudnék akár egy gyermek.

Eiffel-torony egeket alátámasztó
korunk vasból font gerince
te idegeneket ámulatba ejtő
emlékezz
emlékezz rám sokáig.

II

Sok színes bőrű kamasz és csitri lány tornászta fel magát ide
és szépek ezek a gyarmati palánták.
Szemlátomást nőnek s mint a jövő hírthozói osztódtak el
Párizs boulevardjain
és átölelnek engem akiről tudják nem vagyok ellenség.
Fehér a bőröm de a szívemben ugyanolyan vér lüktet mint az ő
szívükben.
Spirituálékat és munkadalokat énekelnek.
Rózsaszín tenyerük érintésére
az én szám is kinyílik és énekelni kezd.

III

Fény
fény csurog át az ég rostáján
fény hasítja fel az újszülöttek szemhéját
fény rajzolja ki a tornyok körvonalait
fény születik a rózsák szirmai közt
fény törli el az ember árnyékát
fény bontja szét az éjszaka kulisszáit
fény hintette rám szeplőtlen áldását
ezerkilencszázhatvannégyben
a Champ-Elyséen.

188-189. oldal, Vagyonom és fegyvertáram - 1963 (Kriterion, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: aszfalt · Párizs
adriennm>!

Ma például láthatjuk, hogy sok város mérhetetlenül és szabályozatlanul megnövekedett, egészségre ártalmasság és élhetetlenné vált, de nemcsak a károsanyag-kibocsátás okozta környezetszennyezés, hanem a városi káosz, a közlekedési problémák, a vizuális és zajszennyezés miatt is.
[…]
Nem e bolygó lakóinak való, hogy egyre inkább betonnal, aszfalttal, üveggel és fémmel körülvéve éljenek, megfosztva a természettel való fizikai kapcsolattól.

44.

Ferenc pápa: Laudato si’ Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikája

Kapcsolódó szócikkek: aszfalt · beton · üveg