Assail személy
Idézetek
– Én fizetek. Megértette… Egy centet sem költhet.
[…]
– Akkor majd elintézem a varrnivalót.
– A ruháink kielégítő állapotban…
Ehric megköszörülte a torkát.
– Ami azt illeti, nekem meglazult néhány gombom. És a golyóálló mellényen a tépőzár
is…
Assail hátranézett a válla fölött, és kivillantotta a szemfogát az idiótára…
A férfi kinyújtotta a kezét az asztal fölött, majd mély, csodálatos akcentussal azt felelte:
– Assail vagyok.
– Assail? – Sola óvatosan szintén előrenyújtotta a tenyerét, hogy félúton kezet fogjon vele. – Furcsa név…
Amikor hozzáért, villám csapott a kezébe, és a karján át felkúszva a szívéig hatolt. A pulzusa felgyorsult, és elpirult.
– Nem tetszik? – suttogta a férfi sokatmondóan, mintha pontosan tudná, hogy reagált. De most a nevére értette, nem igaz? De igen, arra.
– Nem… számítottam rá.
– Mondd meg a tiédet! – utasította, és még mindig nem engedte el a kezét. – Kérlek!
Miközben a választ várta, a kezét fogta, és együtt lélegeztek, Sola rájött, hogy néha vannak intimebb dolgok is, mint a szex.
– Marisol. De mindenki csak Solának hív.
A férfi dorombolt Dorombolt.
– Akkor én Marisolnak foglak szólítani.
540 - 541. oldal
Izgatónak találta ezt a macska-egér játékot, főleg mivel csak a macska tudta, hogy egyáltalán játszanak egymással.
283. oldal
Ösztönösen, anélkül, hogy tudatosan átgondolta volna… szájon csókolta Marisol-t.
Enyém, gondolta.
220. oldal
Assail nagyon óvatosan viszonozta az ölelést, épp csak hogy megérintette a hátát. Beszívta az illatát, és a szíve ismét összeszorult a gondolatra, hogy egy másik férfi tiszteletlenül ért hozzá. Sokáig így maradtak. Aztán amikor Marisol végül elhúzódott, és felnézett rá, nem tudta megállni, hogy ne simítson ki egy tincset az arcából.
– Nem találok szavakat – suttogta megtört hangon Assail.
268. oldal
– Jézusisten! – hördült fel a másik fickó. – Mi a …
Assail minden józanságtól mentes dühében hatalmasat ordított, és ismét meghúzta a ravaszt.
Durr! Az újabb golyó a sofőrt intézte el, egyenesen a szeme közé fúródott, a teste pedig úgy dölt hátra, mint egy fél tégla.
Amikor az élettelen test lehullott a hóra, Ehric száraz hangon megjegyezte:
– Ugye tudod, hogy kikérdezhettük volna.
85. oldal
– Megvan a pénzed… ne aggódj. Az orvosi tanács pedig ingyen volt.
– Micsoda úriember vagy, Vishous.
– Aligha. Na, lássunk hozzá!
427. oldal