Assail személy
Idézetek
– Mrs. Carvalho – mondta, és elindult az ágy felé. – Nagyon jól néz ki, tényleg…
Az idős hölgy erőtlen hangon félbeszakította:
– Ha nem venni feleségül az unokámat, meg fogok halni…
– Vovó! – csattant fel Marisol. – Te most komolyan beszélsz?
A nő a homlokára tette a karját.
– Olyan gyengének érezni magam. Nem lenni jól…
Assail riadtan az ajtó felé indult.
– Hölgyem! Azonnal idehívom a…
– Süket szöveg! – vágta rá Marisol, és csípőre tette a kezét. – Miért nem sípol egyik
gép sem?
Mrs. Carvalho leengedte a karját, láthatóan bosszantotta, hogy az unokája rájött a
turpisságra.
– Nem működ. Rakás ócskavas mind.
Assail bólintott, aztán ismét megcsókolta, szomjasan szívta magába az ízét.
344. oldal
– Nem túl nyilvánvaló ez így? – kérdezte a férfi elnyújtott hangon.
Drága, sötét öltönyt viselt…, kétségtelenül kézzel szabták a méretére, olyan tökéletesen állt rajta.
– Azért jöttem, hogy valamit tisztázzunk – kezdte Sola.
– És úgy tűnik, te akarod diktálni a feltételeket. – Mintha ez olyan furcsa lenne. – Más valami? Esetleg nem hoztál vacsorát? Éhes vagyok.
– Beengedsz, vagy itt akarod megbeszélni a hidegben?
– A kezed véletlenül nem egy fegyvert fog a kabátod alatt?
– Dehogyisnem.
– Ebben az esetben fáradj beljebb!
Amikor Assail magára maradt, a kezét összekulcsolva a háta mögött járkálni kezdett a magas mennyezetű, tágas termekben. Időről időre megállt egy-egy „műalkotás" előtt, amely a falra vagy egy paravánra volt kifüggesztve, és eszébe jutott, miért is kell az emberiséget eltörölni a föld színéről, lehetőleg minél lassabb és fájdalmasabb módszerrel
124. oldal
Amikor már az ajtókilincs felé nyúlt, megszólalt a telefonja.
Micsoda időzítés!
Meglátta, ki az, és felvonta a szemöldökét, majd a füléhez tette a telefont.
– Két hívás ilyen rövid időn belül? Minek köszönhetem a megtiszteltetést?
Rehvenge nem díjazta a humorát.
– Nem jeleztél vissza.
– Kellett volna?
– Vigyázz a szádra, fiam!