Ash Fisher személy
Idézetek
Fogait egy, a temetőkertből való szív alakú, vérvörös almába mélyeszti. Alsó ajkán aranysárga lé csorog alá, megtörli a hüvelykjével, miközben felénk fordítja hideg, szürke szempárját.
– Remélem, nem bánja, hogy megvendégeltem magam – szólal meg különös, könnyed hangján.
– Semmi gond. Úgyis tele vannak az almáink férgekkel – mondom.
– Nem csak az ő hibája, hogy ilyen – folytatja Acelot. – Csak ez a vége, ha valaki kiváltságosként éli az életét. Azt képzeli, hogy az övé a világ.
– Te nem vagy ilyen – emlékeztetem.
– Idősebb vagyok, és… azt nem állítom, hogy bölcsebb is, de kevésbé szemétláda, mint régebben voltam, bár odahaza a volt barátnőim ezt talán nem írnák alá.
Halálos csönd borul a fekete macskakövekre, ahogy hazafelé tartok, de ez ilyen szokott lenni késő éjszaka. A kijárási tilalom idején csak az öngyilkosjelöltek vagy a félőrültek merészkednek ki az utcára. Egyelőre még nem dőlt el, melyik vagyok a kettő közül.
16. oldal
Elijah bemutat egy hagyományos básztet táncot, amitől ránk jön a vihogás.
– Rendben, ti jöttök – mondja rosszkedvűen.
Ash áll fel, és eljár egy mulatságos dzsigget, ami állítása szerint sötétfajzat néptánc, de én tudom, hogy csak kitalálja az egészet. Nevetésben török ki, ahogy Elijah is.
– Kigúnyolod a tánclépéseimet, te kis szőke? – ugrat.
Bólintok.
331. oldal
– Hm… nem kéne ezt valamihez rögzíteni? – mutatok a fémtárcsára Acelot kezében.
Szégyenlősen vigyorog rám. – De igeeen, bocs, talán véletlenül levertem. De ne izgasd magad, nem olyan fontos – teszi hozzá sietve, amikor látja a megrökönyödést az arcomon. – Szerintem a hőcserélő tartozéka, amely az ülések fűtését vezérli. – Megfordítja a kezében, aztán lehervad a mosolya. – Hacsak nem a hűtőrendszer alkatrésze. Akkor komoly gondba kerülhetünk.
– Mifélébe? – kérdezem gyanakvóan.
– Előfordulhat egy pici robbanás, amikor begyújtjuk a motort.
– Mennyire pici? – faggatom.
– Majdnem biztos, hogy az ülésfűtőhöz tartozik – tér ki a válaszadás alól.
57-58. oldal