Asgard helyszín
Idézetek
EGYSZER RÉGEN, AMIKOR AZ ISTENEK IFJAK VOLTAK, Ásgard pedig egészen új, felbukkant egy boszorkány a világ pereméről.
(első mondat)
Aztán egyszer csak Kaled kinézett az ablakon, és akkor végre megláttam azt, ami miatt egyáltalán idejöttünk. Azt, amit több mint száz éve vadásztam. Egy nagy, óriási épületet, amit a helyiek Tűnek neveztek.
Hé, isten! Hiába építettél magadnak itt egy különbejáratú paradicsomot. Kígyók vannak a mennyországodban.
Aki bújt, aki nem, megjöttünk.
Loki Asgardban jár. És maga Heimdall köszöntötte.
171-172. oldal
Az istenek földjén, Aszgardban hatalmas kőrisfa nőtt, az Üggdraszil: ez volt a Világfa. Gyökerei nagy mélységbe nyúltak le. Felső ágai az eget érték, lombjaiban fellegek fészkeltek, innen hullott a harmat a hegyekre és a mezőkre. Törzse tövénél három nővér tanyázott, a sors istennői, azaz a Nornák; ők fonták guzsalyukon mindenkinek az élete fonalát.
8-9. oldal
Gyermekkoromban a kedvencem Neddy régi meséi közül Freya istennő története volt, aki átszelte a világot férje, Odur után kutatva.
„Odur mindenhol rejtőzik, ahol az utazó nem járt még. Odur mindenütt ott lapul, ahonnan az utazó távozott.”
Ezt a történetet elmeséltem a fehér medvének is a kastélyban, és tudtam, számára is kedves volt. Amikor ahhoz a részhez értem, ahol Freya mindent tűvé tesz a férjéért, még észak fagyos vidékét is, és eljut Niflheim földjére, ahol egy pompás, jégből épült palotára bukkan, a fehér medve mindig felkapta a fejét és figyelmesen nézett rám. Freya fogságba esik a palotában, és ha nem lenne halhatatlan, meg is fagyna. Ám ő megmenekül, hattyútollas köpenyének hála, amiben gyorsan suhanhat az égen át, amikor csak magára teríti, és így az északi fénnyel együtt szállva biztonságban hazaér Asgardba. Ám férjét, Odurt soha nem találta meg. Emlékszem, gyermekként mindig úgy véltem, túl könnyedén feladta. Úgy gondoltam, meg kellett volna találnia.
Rose
„I do not know if I am worthy of a weapon of Asgard, but what man would not crave the chance to test his skill with it?”
„And if men are not meant to command a weapon made for gods?”
„Then Odin should never have let it fall into the hands of men. We strive for things just beyond our reach. It is our nature. Surely the Allfather knows this best of all, for is that not also his way?”
123. oldal
– […] azon csodálkoztam, hogy még máig sem értjük, mily nagy mértékben szárnyalja túl a mi északi mitológiánk erkölcsi nagyságban a görög és a római legendákat. Ha az ógörög istenek és istennők szép alakját nem őrizte volna meg a márvány korunk számára, a modern ember aligha találná csodálatára méltónak őket. Szeszélyesek voltak, kegyetlenek, és nem volt bennük együttérzés, sőt igazi hősiesség sem. Azok az istenek, akiket a mi atyáink imádtak, annyival fölöttük álltak, mint egy druida áll egy ugur fölött. Asgard szőke istenei a legkiválóbb erényekkel rendelkeztek, hűségesek voltak, igazságosak, szerették az embereket, ismerték az együttérzést és már abban a távoli, barbár korban is tudták, mi a lovagiasság.
232. oldal, Bánatföldje