Árvácska személy

     – Nos. Árvácskáról azt kell tudni – kezdte Dave a felelést –, hogy árva volt.
     – Zseniális a logikád – mondta Kardos.
     – Köszönöm szépen, igyekszem – mondta Dave büszkén.

452. oldal, Május 10., kedd (Ciceró, 2012)

– Már én látom, hogy nekem mindenféle anyám volt, meg lesz, csak az édesanya hibádzik.

138. oldal (Hetedik zsoltár) Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.

Azt mondja az öreg bácsi: gyere kisjányom, elviszlek a templomba.
Éppen húsvét volt, húsvét előtt, feltámadás.
A kislány ledobta a seprűt: „Jaj istenem, meglátom a templomot most belülről!” mindig így szokott ujjongani, ha ajándékot kapott, visított, mint a gyík.
– Menj a fenébe, ne is lássalak – szólt Zsaba Mári húsvétiasan.
Csöre szaladt boldogan a nagy vályúhoz, beledugta a lábát, megmosta.
De Zsabamáriba beleszállott hirtelen a szentlélek, azt mondja:
– No gyere hát, felöltöztetlek szépen.
Mikor öltöztette, kérdezte:
– Örülsz-e?
– Ii hiii bizony örülök.
Fogta kezét az öreg bácsika, mentek a hosszú úton a templom felé, de Csöre csak a menőket nézte, mindenki cipőben van, ő meg hiába mosta meg a lábát, már megint tiszta por. Szép, napos húsvét volt, a régi cipőt nem lehetett felhúzni, mert minden lábaujja ki volt belőle. Meg lehetett volna csinálni, de Zsabamári arra nem is gondolt. Milyen jó, hogy napos idő van, ha rossz idő lenne, nem is vihette volna el az öreg bácsika a templomba szegénykét.

81-82. oldal (Holnap, 2005)

Csöre meglátta, hogy az öregembernek most esett ki a szeméből az első könnycsepp. Mást nem tehetett, hiszen kicsi eszével fel sem tudta fogni, amiket az aggastyán mesélt, csak odasimult hozzá melegen, és megszorította a kezét, és a fejét rátette a karjára, mint egy jó kis gyermek.

89. oldal, Hatodik zsoltár

– Gyere ide kislányom. Kis Árvácska, ne félj tőlem. Tudod, hogy te vagy a kis Árvácska. Az a legszebb kis virág tavasszal, te is olyan szép kis virág vagy, no gyere hozzám kis Árvácska.

59. oldal, Negyedik zsoltár

[…] a ribizlinek más dolga van, mint hogy a kis pösze hasába kukucskáljon be: várják azt a piacon, alig győz annyira érni, már viszik is.

102. oldal, Hatodik zsoltár