Artyom személy

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Dmitry Glukhovsky: Metro 2033 (angol)
Dmitry Glukhovsky: Metró 2035
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
!

A meghirdetett versenyre, a készülő Metró 2033 enciklopédiához készült fanart.


Idézetek

Nita_Könyvgalaxis>!

Nem a halál rettenetes. Hanem várni a halált.

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Artyom · halál
csartak P>!

Mindennél jobban irritálta a levegőben csapkodó vásznon látható arc, és bátortalanul megkérdezte:
– És ő ki a zászlajukon? – A végén majdnem az csúszott ki a száján, hogy azon a „rongyon”.
– Ez, barátom, Che Guevara – világosította fel Banzaj.
– Miféle Csegevara? – értetlenkedett Artyom, de aztán Ruszkov elvtárs vérbe boruló szeme meg Makszimka megvető mosolya láttán rájött, hogy butaságot csinált.
– Esnesto. Che. Guevara. Elvtárs – tagolta neki külön-külön a komisszár. – Nagy. Kubai. Forradalmár.
Most már világosabban hangzott, ha érthetőbben nem is, így Artyom jobbnak látta, ha lelkesen nagy szemeket mereszt, és befogja a száját.

192. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Artyom · Banzaj · Che Guevara · Makszim · Ruszkov
3 hozzászólás
Pity>!

– Nos, én sok különféle könyvet olvastam – mondta –, és mindig meglepett, hogy minden más bennük, mint az életben. Az események, ugye, mindig szép sorba rendeződnek bennük, mindegyik kapcsolódik a másikhoz, egyik a másikból következik, semmi sem történik csak úgy. Csakhogy a valóságban egyáltalán nem így van! Az élet tele van összefüggéstelen eseményekkel, amelyek esetleges sorrendben esnek meg velünk, és nincs olyan, hogy minden logikus sorrendben következzen be.

242. oldal; Európa 2011

Kapcsolódó szócikkek: Artyom · könyv · olvasás
AniTiger P>!

– (…) Mondd, te hiszel a kísértetekben?
– Hát… Ha veled beszélgetek, utána mindig azon tépem magam, hogy most akkor hiszek-e bennük, vagy sem. Aztán ha egyedül maradok, vagy normális emberekkel beszélek, rögtön jobban leszek – felelte Artyom, s csak nehezen tudta visszafojtani a mosolyát.

3. fejezet - Ha nem térnék vissza

Kapcsolódó szócikkek: Artyom · Zsenyka
1 hozzászólás
Zitussh>!

A halálraítélt élete, aki tudja, hogy egy év múlva kivégzik, az olyan halálos beteg élete, akinek az orvosok megmondták, mennyi ideje van hátra, a hétköznapi ember életétől csak egyvalamiben különbözik: az előbbiek pontosan vagy körülbelül tudják, hogy mikor halnak meg, a hétköznapi ember viszont ment ettől a tudástól, és ezért érzi úgy, hogy örökké élhet, noha akár másnap egy katasztrófában az életét vesztheti. Nem a halál a rettenetes. Hanem várni a halált.

Kapcsolódó szócikkek: Artyom
Csibike>!

Mindenki tudja, hogy a halál elkerülhetetlen. A metróban a halál mindennapos. De mindig úgy érzi az ember, hogy őt semmilyen baj nem érheti, a golyók elrepülnek mellette, a betegség elkerüli. Az öregkori halál meg olyan távol van, hogy gondolni se érdemes rá. A halandóság tudatában nem lehet élni. El kell feledkezni róla, és ha efféle gondolatok mégis megkörnyékezik az embert, el kell űzni, el kell fojtani őket, máskülönben meggyökereznek az agyában, növekedésnek indulnak, és gyilkos spóráik megmérgezik az életét annak, aki megadja magát nekik. Nem szabad arra gondolni, hogy te is meg fogsz halni. Abba bele lehet tébolyodni. A tébolytól csak egyvalami menti meg az embert – a bizonyosság hiánya. A halálraítélt élete, aki tudja, hogy egy év múlva kivégzik, az olyan halálos beteg élete, akinek az orvosok megmondták, mennyi ideje van hátra, a hétköznapi ember életétől csak egyvalamiben különbözik: az előbbiek pontosan vagy körülbelül tudják, hogy mikor halnak meg, a hétköznapi ember viszont mentes ettől a tudástól, és ezért érzi úgy, hogy örökké élhet, noha akár másnap egy katasztrófában az életét vesztheti. Nem a halál a rettenetes. Hanem várni a halált.

9. fejezet, 183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Artyom
AniTiger P>!

– Egy kis patkányt esetleg? A vendég jelenlétében sütjük meg – ajánlotta méltóságteljesen a kopasz üzlettulajdonos. – Minőségi bizonyítvánnyal! – tette hozzá talányosan.
– Köszönöm, én már ebédeltem – utasította el sietve Ulman. – Artyom, te mit szeretnél? Csak mohát ne, attól kitör a beleidben a negyedik világháború.

19. fejezet - A végső ütközet

Kapcsolódó szócikkek: Artyom · patkány · Ulman
sentimentalfrappe>!

– Jegyezd meg: három kör a lámpával a megkülönböztető jelünk. Ha ugyanígy válaszolnak neked, bátran mehetsz feléjük, az övéiket nem bántják. Ha nem világítanak, vagy nem így világítanak, akkor szedd a lábad. Azonnal!
– De hiszen ha lámpájuk van, akkor az azt jelenti, hogy emberek, nem pedig valamilyen felszíni teremtmények – vetette ellen Artyom.
– Nem tudni, melyik a rosszabb – felelte élesen Melnyik, és nem szolgálva további magyarázattal, elindult a lépcsőkön felfelé, a Könyvtár bejáratához.

279-280. oldal, 13. fejezet - A Nagy Könyvtár

Kapcsolódó szócikkek: Artyom · Melnyik
sentimentalfrappe>!

Az alagutakat nem emberek számára építették, ez biztos, az embert pedig nem az alagutak számára alkották.

773. oldal, 3. fejezet - A cső

Kapcsolódó szócikkek: Artyom
Mhysa>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Tudod, mit, öreg: találkoztam már olyanokkal, akik az életről, a sorsról meséltek nekem… A rendeltetésünkről. Faszság! Eltévelyedés. Érted? Nincs semmi ilyesmi. Csak a kihalt alagutak. És fúj bennük a szél. Ennyi!

Kapcsolódó szócikkek: Artyom