Arthur Parnassus személy

– Ha igaz, akkor ő elméletileg elhozza a világvégét! – kiáltotta Linus.
– Hatéves.
– Amikor megfenyegetett engem, azt állította, hogy ő a Pokol tüze és a sötétség!
– Így szokott köszönni – felelte Mr. Parnassus, halkan kuncogva.

128. oldal

– Ezek a gyerekek csakis előre kialakított véleményekkel kerültek szembe annak kapcsán, hogy kik ők. És amikor majd felnőnek, ugyanez vár rájuk. Ön mondta az imént: Lucy nem olyan, mint amilyenre számított, ami azt jelenti, hogy maga eleve eldöntötte a fejében, hogy ő kiféle-miféle. Hogyan harcolhatunk az előítéletek ellen, ha semmit sem teszünk a változásért? Ha hagyjuk őket szabadon terjedni, mi értelme van az egésznek?

168. oldal

– Valamennyiünknek vannak problémái. Én úszógumit hordok a derekamon. Neki a Sátán az apja. De semmi sem megoldhatatlan, ha elég keményen és kitartóan dolgozunk.
Arthur hátradöntötte a fejét, lehunyta a szemét, és még szélesebben mosolyogva kijelentette:
– Meglehetősen kedvelem magát, amiért olyan, amilyen.

265. oldal

You’re too precious to put into words. I think … it’s like one of Theodore’s buttons. If you asked him why he cared about them so, he would tell you it’s because they exist at all.”

Tévedni emberi dolog, akár irracionális, akár nem. És mialatt egyes hibák nagyobbak a többinél, ha tanulunk belőlük, jobbak leszünk. Még akkor is, ha pókok élnek a fejünkben.

165. oldal

– Annyira furcsa az emberiség. Ha nem nevetünk, akkor sírunk vagy menekülünk, mert a szörnyetegek meg akarnak enni minket. És még csak nem is kell igazi szörnyeknek lenniük. Vannak olyanok, amiket a fejünkben teremtünk. Szerinted ez nem különös?
– Igen, azt hiszem, az. De még mindig jobb, mint a másik lehetőség.
– És az mi?
– Az, hogy semmit sem érzünk – felelte Mr. Parnassus.
Linus elfordította a tekintetét.

166. oldal

– És a Trákiai Linoszról is tudsz?
– Róla… nem igazán – felelte Mr. Parnassus, és mocorogni kezdett ültében.
– Ó! Linosz híres zenész volt. Csak aztán zenélni tanította Héraklészt, és egyszer megfeddte, mire Héraklész agyonütötte őt a saját lírájával. Te megakarod ölni Mr. Bakert? – kérdezte Lucy, és fejét lassan elfordítva Linusra nézett. – Ha igen, megtennéd, hogy fejbevágod egy lírával? Mert akkor ugyan úgy halna meg, mint a névrokona, ráadásul lírai szépségű halála lenne…

165. oldal

– Továbbá – folytatta Mr. Parnassus mosolyogva – nem bántjuk a vendégeinket. Főleg nem megyünk el odáig, hogy megöljük őket. Az már végképp udvariatlanság lenne.

105. oldal

“The things we fear the most are often the things we should fear the least. It’s irrational, but it’s what makes us human. And if we’re able to conquer those fears, then there is nothing we’re not capable of.”

Eight

– És… és maga… gondol rám? – dadogta félszegen.
– Folyamatosan.

234. oldal