Arthur Miller személy
Idézetek
A legtöbb drámaíró az ötödik szónál rontja el. Amikor valaki nekikezd egy darabnak, és leírja, hogy „első felvonás, első jelenet”, még minden ízében legalább olyan jó, mint Arthur Miller vagy Eugene O'Neill. Az ötödik szónál csúsznak félre az amatőrök.
Meredith Wilson amerikai zeneszerző
22. oldal
Második férje, Arthur Miller színműíró figyelte meg, hogy Marilyn képes volt „belépni egy zsúfolt szobába és kiszúrni bárkit, aki gyerekként elvesztette a szüleit, vagy egy ideig árvaházban élt. Van egy »tetszem neked?« pillantás minden árva szemében, egy végtelen magányból feltörő fohász, amit egy szülőkkel együtt felnövő ember nem igazán ért.”
37. oldal
Charles Casillo: Marilyn Monroe 91% A rivaldafény árnyékában
Elia Kazannal ellentétben Arthur Miller nem volt gyakorlott szoknyapecér.
75. oldal
Charles Casillo: Marilyn Monroe 91% A rivaldafény árnyékában
– Olyan a családom, Julia, mint egy Dickens-regény. Nem, annál rosszabb. Inkább keveréke vagyunk Arthur Millernek és John Steinbecknek, megspékelve egy kis Dosztojevszkijjel és Tolsztojjal.
– Ennyire borzalmas?
– Igen, mert úgy érzem, Thomas Hardy is megbújik a sorok között. Őt meg tudod, hogy mennyire utálom. Elcseszett egy elméjű szarházi.
The Theatre Guild, convinced that fledgling playwrights need training as well as money, exhausted itself training twelve of us – and not one of the twelve ever became a Broadway playwright.
The two fellowship winners who, the previous year, had been given $1,500 and sent wandering off on their own were Tennessee Williams and Arthur Miller.
17-8
– Mit szólnak Marilyn Monroe-hoz? – szólalt meg Wallis senkihez sem címezve a szavait. A Marilyn és férje köré csoportosuló emberhorda felé nézett. Marilynt és Arthurt éppen egy éles fényű lámpákkal felszerelkezett, francia televíziós hírstáb interjúvolta. – Minden fotós el van ájulva tőle.
– A ruha miatt van – vélte Rosemary.
497. oldal
In the years after World War II, the realistic and the experimental lines of development in the American theatre came together in what was to be the most distinctive and influential American theatrical development of the twentieth century. Playwrights Tennessee Williams and Arthur Miller, in collaboration with director Elia Kazan and designer Jo Mielziner, created a form of total theatre that remained within the boundaries of dramatic realism while it dramatized the subjective reality of one of the characters. These productions synthesized dialogue, acting, scenery, lighting, and music into an integrated theatrical idiom that quickly became known worldwide as “the American style.”
418. oldal - Brenda Murphy: Theatre
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
542. oldal, Frode Grytten: 19:52. Egy szerelmi történet vége (Noran, 2007; Varsányi-Munkácsi Eszter fordítása)