Arthur Hamilton személy
Idézetek
Az úriember sajnos egy kihalófélben lévő faj, ahogyan a nagymamám szokta mondani.
166. oldal, 18. fejezet
– Hát, mondjuk úgy… halloween volt, és London egész északi részén elment az áram, ezért a halloween partinak korábban lett vége. Mi teljesen fel voltunk pörögve, szerelmesek voltunk, és készen álltunk arra, hogy valami őrültséget csináljunk.
– Te voltál szerelmes – helyesbített Henry. – Mi többiek egyszerűen csak be voltunk rúgva…
173. oldal
77. oldal, 8. (Könyvmolyképző, 2015)
176. oldal
– Csinos a szerkód, Liv Silber.
Anélkül is tudtam, hogy mit viselek, hogy végignéztem volna magamon: ugyanazt, amit ebben a pillanatban a valóságban is viseltem: egy kék pöttyös, bő pizsamanadrágot és Grayson egy régi pólóját, amit a kiselejtezett ruhák közül mentettem meg, mert viccesnek találtam a rózsaszín tüllszoknyában táncoló pandamacit. Alatta ez állt: „Tele a tütüm”.
58. oldal
– Madison Nathannal jött – mondta Arthur. – Légy nagyon erős, Jasper! Odamegyek üdvözölni őket, oké? De mindjárt itt vagyok.
– Pah! – fortyant fel Jasper, miközben nézte, ahogy Arthur csatlakozik hozzájuk. – Nekem ugyan mindegy. Csak az bosszant, hogy úgy tesz, mintha ő lett volna az, aki dobott engem. Közben meg pont fordítva volt.
– Hát persze – motyogta Grayson.
– Úgy értem… Nathan! Mi van? Mi ütött Madisonba, hogy épp ezzel a kerti törpével próbál féltékennyé tenni? Engem, Jasper Grantet! Talán nem tudja, hogy láttam a fickót a zuhanyzóban? Még hogy a férfi orra… nézzétek csak meg ezt a hatalmas orrot, és hasonlítsátok össze az icipici…
– Jól van, Jasper, tudod, hogy a te oldaladon állunk – vágott a szavába Henry.
– Arthur Hamilton – […] – A fiú, aki úgy néz ki, mint egy angyal, de a szíve kőből van.
122. oldal