Arthur Calgary személy

– A legjobb rendszerbe is becsúszhat egy hiba – felelte Calgary. – Az igazságszolgáltatás végül is emberek kezében van, és az emberek tévedhetnek.

90. oldal, Hatodik fejezet/I. (Helikon, 2021)

Calgary első benyomása Leo Argyle-ról az volt, hogy annyira sovány, annyira áttetsző szinte, mintha nem is létezne. Akár egy kísértet! A hangja, amikor megszólalt, kellemes volt, de halk.

Első fejezet II.

Az út végén kapu, rajta gót betűkkel a felirat: NAPOSFOK. Kinyitotta, belépett, és végigment a rövid kerti úton. Ott volt előtte a ház, jól megépített, jellegtelen modern ház, kis tetővel a bejárat fölött. Akárhol állhatott volna, egy jobb kertvárosi telken, egy új telepen, bárhol. Calgary véleménye szerint nem volt méltó a kilátásra. Mert a kilátás fenséges volt. A folyó nagy kanyart írt le a földnyelv körül, szinte teljesen körülvette. Szemben erdő borította dombok emelkedtek; balra a folyó ismét elkanyarodott; a távolban mezők és gyümölcsösök látszottak.

Első fejezet II.

A lány ezt se szívesen ismerte be.
– Igen, Hester Argyle vagyok. De apám nem fogad senkit – csak ha előre bejelentkeznek. Legyen szíves, írjon!
– Messziről jöttem… – Hester Argyle azonban nem hatódott meg.
– Mind ezt mondják. Azt hittem, végre vége ennek az egésznek. – Vádlóan folytatta: – Maga újságíró, ugye?

Első fejezet II.

– Nem maradhatok kinn, tudnom kell.
– Természetesen, Kirsty. Maga is a családhoz tartozik. – Leo Argyle bemutatta: – Miss Lindstrom, dr. Calgary. Dr. Calgary hihetetlen dolgokat állít.
Calgary eltöprengett a skót keresztnéven. A nő tökéletesen beszélt angolul, de enyhén idegenes kiejtéssel.

Második fejezet

Olyan későre igyekeztem hagyni azt, amit meg kell tennem, amilyen későre csak lehet?

10. oldal (Helikon, 2017)

„De kellene, hogy számítson valakinek!”

90. oldal (Helikon, 2017)

Magánál a szemhatárt mindig a végtelen zárja le – mondta Calgary.

249. oldal