Arthas Menethil (Lich King) személy
Lordaeron korona hercege és a Silver Hand felkent lovagja, II. Terenas Menethil fia és örököse volt. Uther, a Fényhozó vezette a paladin képzését, és romantikus szálak fűzték Jaina Proudmoore mágushoz.
Annak ellenére, hogy képzése bíztatóan kezdődött, Azeroth valaha létezett leghatalmasabb és leggonoszabb teremtményévé vált. Elvette az átok sújtotta pengét, a Frostmourne-t, így paladin tanulmányait feladva a Scourge death knightja lett. Az élőholtak serege élén Lordaeron, Quel’Thalas és Dalaran városainak lerombolásáért is felelőssé tehető, majd ezek után Northrend fagyos hegyei között eggyé vált a Lich Kinggel.
Éveken át tartó uralmát Tirion Fordring és az ő bajnokai törték meg. Halott apjának szelleme vezette át a holtak világába, egy nemes lélekre hagyva az áldozatot: ura és parancsolója legyen a megmaradt Scourge-nek.
Forrás: tortenelemora.wordpress.com
Idézetek
„I am Sylvanas Windrunner, Ranger-General of Silvermoon. I advise you to turn back now.”
Arthas's lips – gray, she noticed, gray in a white face, although she knew somehow he yet lived – curled back in a smile. He was amused.
„It is you who shoud turn back, Sylvanas,” he said deliberately omitting her title. His voice would have been a pleasant baritone had it not been underscored by… something. Something that made ven her fierce heart stop for a moment as she heard it. She forced herself not to shiver. „Death itself has come to your land.”
Her blue eyes narrowed. „Do your worst,” she challenged.
Thrall: A Lich Király kevés lényt látna oly szívesen holtan, mint engem, Thrallt, az orkok vezérét.
Félelem
A démonvadász elméjén képek suhantak át, amelyeket Kil'jaeden kíváncsisága hozott a felszínre.
Illidan ismét a Fel-liget megrontott erdejében találta magát, ahol próbálta bebizonytani a testvérének, hogy ő nem a démonok eszköze. Hallotta, ahogy a kardja egy ősi, bűvös pengén csendül, miközben Arthasszal, az áruló ember herceggel harcol, a Lich Király szolgájával. Azzal a lénnyel, aki a Veszedelemnek nevezett élőhalott sereget vezette. A küzdelem során végül egyensúlyi állapot alakult ki. Arthas Gul'dan Koponyájának hollétével próbálta megkísérteni Illidant, amiről az éjelf tudta, hogy meg kell találnia…
34. oldal, Első fejezet, Négy évvel a Bukás előtt (Szukits, 2020)
„Is there anything else, Taretha?”
The pink in her cheeks deepened, and she lifted her eyes to him. They were calm, resigned. „My lord Blackmoore sent me with this offering of things to tempt you,” she repeated. „Things you might enjoy.”
Understanding burst upon him then. […]
„Taretha,” he said, „I'll take the food, with thanks. I need nothing else.”
„Your Highness, you don't understand. If I come back he-”
He glanced down at the hands holding the tray, at the long hair draped just so. Arthas stepped forward and lifted her trailing hair out of the way, frowning at the brownish-blue fading marks on her wrists and throat.
„I see,” he said. „Come inside, then.” […] „Stay as long as you feel confortable, then go back to him. In the meantime, I can't possibly eat all this.” He gestured for her to sit and took a chair opposite her, snagging a small pastry and grinning.
[…]
„Your Highness-it pleases me so much to know that the man who will be our next king has such a kind heart. The lady you choose to make your queen will be a very lucky woman.”
A pair of hands abruptly covered her eyes.
[…]
„Guess who?” a male voice whispered, but still holding tones of mirth. Jaina, her eyes covered, considered, fighting back a smile.
„Hm … your hand are calloused, so you're not a wizard,” she said. „You smell like horses and leather…” Her own small hands burshed feather-light over strong fingers, touching a large ring. She felt the shape of the stone, the design – the seal of Lordaeron.
„Arthas!” she exclaimed, surprise and delight warming her voice as she turned to face him. He uncovered her eyes at once, and grinned down at her. He was less physically perfect than Kael'thas; his hair, like the elven prince's, was blond, but simply yellow rather than looking like spun gold. He was tall and well-built, seeming solid rather than fulidly graceful to her. And despite the fact that he was of a rank equal to Kael'thas – although she wondered if privately Kael doubted that; the elves seemed to think themselves superior to all humans, regardless of rank – there was an ease about him that Jaina responded to immadiately.
Mortals could be corrupted. Mortals could be swayed, or bought.
He looked over his current army and smiled. Yes this was better. There was no question of loyalty when those he led could do nothing but obey.
Végtelen hatalom – ígérte a felirat, ami ugyanakkor azzal fenyegetett, hogy a fegyver megsebzi a lelket.
– A lelkem már így is tele van sebekkel – mondta Arthas, és ez valóban így is volt.
234. oldal
Az évszázadokig érintetlen tünde erődítmények alig néhány nap alatt estek el, valaha büszke lakóikat és védőiket úgy sorozták be a Veszedelembe, mintha mágiától érintetlen emberek lettek volna, akik tehetetlenül állnak az élőholt átkok és kórságok előtt. Maga Kveltalasz is alig néhány hétig állta a sarat; az elesettek és feltámasztottak között pedig ott volt Veréza szeretett klánjának java része, néhányan a családjából is e sorsra jutottak.
Ükapjától hallgatta végig a történetet, ahogyan egy kétségbeesett küzdelem során legyilkolta a saját fia, Veréza nagyapja, dögevővé változott tetemét.
Ugyancsak tőle hallotta, hogyan tépte szét öccsét az élőholtak éhes tömege, melyet saját bátyja vezetett, akit később a túlélő védők ellentámadása során égett el, a Veszedelem hátra maradt csapataival együtt. Hogy a szüleivel mi történhetett, azt senki sem tudta megmondani, de őket is halottnak gondolták.
Rónin nem mondta el, mert sohasem merte elmondani, hogy iszonytató szóbeszédet hallott Veréza egyik lánytestvére, Sylvanas felől. Veréza másik nővére, a nagyszerű Alleria hősi nevet vívott ki magának a második Háborúban. Sylvanas pedig – akit Rónin felesége egész életében utánozni próbált – eljutott a gárdavezetői rangig, és az áruló Arthas, Lordaeron néhai hercege ellen vezetett csapatokat.