Arsène Lupin személy
Idézetek
– […] Hát nem elképesztő? Ó! Uram, hogy ez az ember mekkora lángész!
– Túlságosan elragadtatja magát, Beautrelet úr!
– Nem lehet túlozni, uram, ha ilyesvalakiről van szó. Ami átlagon felüli, az igazán megérdemli a csodálatot. És ez aztán tényleg mindent túlszárnyal. Ebben aztán annyi ötlet, erő teljesítmény, furfang és szemtelenség van, hogy beleborzong az ember
78. oldal, 3. A holttest
– Hallgasson – mondta –, ami volt, elmúlt.
– De hát csak egy éve történt – állapítottam meg.
–Tíz éve – mondta. – Arsène Lupin évei tízszer annyit számítanak, mint mások évei.
102. oldal, 4. Szemtől szemben
Ó, hogy ez a megfoghatatlan és óriási akadály, amellyel erőfeszítései szembesültek, ez a csendből és feledésből teremtett akadály mennyire magán viselte Lupin kézjegyét!
145. oldal, 5. Forró nyomon
És ezzel egyben el is jutottunk ahhoz a megcáfolhatatlan következtetéshez, hogy ő, Lupin, minden bizonnyal pusztán megérzéseire hallgatva, anélkül, hogy bármely más történelmi adatnak a birtokában lett volna, egy igazán rendkívüli lángész boszorkányságával mégis képes volt megfejteni a megfejthetetlen kódot; vagyis Lupin, a francia királyok utolsó örököseként, ismeri az odvas tű fejedelmi titkát.
175. oldal, 6. Történelmi csapda
Gyorsan a karjába kapott, összepuszilgatott, majd így szólt:
– Nézzék ezt a csodálatos kis gazfickót! Egészen megrészegült attól, hogy elrabolja az anyukáját! Hát nem édes?
– Példamutatóan viselkedett, mint egy igazi kis Arsène Lupin, legalábbis ami az idejövetelt illeti, de azt hiszem, hazafelé kézen kell fognunk, mert érzésem szerint kifogott rajta a gin-tonik.
| → |
|---|
– Ezenkívül semmi újság a rendőrségnél? Semmi fejlemény a gyilkos ügyében? Semmi nyom, ami segíthetne megállapítani Altenheim személyazonosságát?
– Semmi.
– Ez azért meredek! Ha belegondolunk, hogy milliókat fizetünk ki évente, hogy tápláljuk ezeket az embereket… Ha ez így folytatódik, nem leszek hajlandó adót fizetni.