Armande Voizin személy

Joanne Harris: Csokoládé
!

Armande Voizin (Judi Dench)

!

Armande Voizin (Judi Dench)

1 hozzászólás

Idézetek

Belle_Maundrell>!

Armande is előjött a házából, hogy csatlakozzék hozzánk, és az üstnél melengette a kezét.
– Volnék csak fiatalabb – sóhajtotta –, minden este betársulnék. – Kikotort a parázsból egy szem burgonyát, és ügyesen labdázott vele, hogy lehűtse. – Gyerekkoromban éppen ilyen életről álmodoztam. Lakóbárka, sok-sok barát, minden este mulatság… – Pajkosan Roux-ra sandított. – Azt hiszem, meg fogok szökni magával – jelentette ki. – Mindig is a vörös hajú férfiak vonzottak. Lehet, hogy megöregedtem, de fogadjunk, hogy egy-két dologra még megtaníthatnám!

134. oldal, 18 - Március 1., szombat

Kapcsolódó szócikkek: Armande Voizin · Roux
psn>!

– Az én koromban, édes kislányom, az ember már úgy viselkedik, ahogy neki tetszik. Ha úgy tartja kedvem, nevetséges is lehetek. Elég öreg vagyok hozzá, hogy bármit elnézzenek nekem.

Kapcsolódó szócikkek: Armande Voizin
Ronnie>!

Roux-nak a mondat közepén elfulladt a hangja, Armande pedig alig hallhatón felkuncogott; szája hangtalanul mozgott, a szeme tiszta volt és ragyogó. Roux gyöngéden alátámasztotta az állát.
– Jól magára ijesztettem, mi? – kérdezte Armande csipkevékony hangon.
– Nem igaz.
– De még milyen igaz! – A megállapítás csupa pajzán elégedettség.
Roux a keze fejével megtörölte a szemét.
– Még tartozik a munkadíj egy részével – mondta, de a hangja remegett. – Csak attól féltem, hogy meghal nekem, mielőtt fizethetne.
Armande újra felkuncogott. Most már szemlátomást erőre kapott…

Kapcsolódó szócikkek: Armande Voizin · Roux
psn>!

Ahogy rákönyökölt a pultra, s szürcsölte az italt, minden mozdulatában volt valami kérkedő hetykeség.
– Szodoma és Gomorra egy szívószálon át. Mmmm… Úgy érzem, mintha meghaltam volna, és a mennybe szállnék. Ennél közelebb úgysem fogok jutni.

Kapcsolódó szócikkek: Armande Voizin
Ronnie>!

(…) Armande pedig sápadtan, de nagy lelki nyugalommal ringatózik a hintaszékében; fekete szeme csupa kaján derű, az egyik ujját begörbíti, mint a boszorkányok…
– Látom, megjöttek a keselyűk. – A hangja nyájas, de ettől csak még vészjóslóbb. – Igazán hamar itt termettek. – Szúrós pillantás a leghátul álló Reynauld irányába. – Azt gondolta, végre itt a nagy alkalom, mi? – vetette oda marón. – Hogy mialatt eszméletlen vagyok, majd röptében kioszt egy-két áldásocskát? – Jól ismert, már-már közönséges vihogását hallatta. – Szívből sajnálom, Francis, de még mindig nem értem meg az utolsó kenetre.
– Magam is úgy látom – felelte Reynauld savanyú képpel…

Kapcsolódó szócikkek: Armande Voizin · Francis Reynauld atya
Ronnie>!

Hiába küzdöttem ellene, a hangom remegett a visszafojtott könnyektől.
– El sem hiszem, hogy ilyen könnyen feladja.
Rám nézett.
– Pedig, ha jól emlékszem, maga figyelmeztette Guillaume-ot, hogy tartsa tiszteletben Charly méltóságát.
Most már felhorgadt bennem a düh.
– Csakhogy maga nem kutya! – vágtam vissza.
– Nem bizony – felelte lágy hangon Armande. – És ezért lehetőségem van a választásra.

Kapcsolódó szócikkek: Armande Voizin
psn>!

– Lariflete… – mormolta Armande, s én némi késéssel eszméltem rá, hogy a macska nevét mondja. – Már tizenkilenc éve van nálam. Macskamércével mérve kis híján egyidősek vagyunk. – Halkan csettintett a macskának, mire az még hangosabban dorombolt. – Állítólag allergiás vagyok. Asztma vagy ilyesmi. De megmondtam nekik, hogy inkább megfulladok, semhogy megszabaduljak a macskáimtól. Bezzeg ismerek embereket, akiktől minden sajnálkozás nélkül megválnék. – Lariflete lustán billentette meg a bajszát.

Kapcsolódó szócikkek: Armande Voizin · macska
Light_House>!

Azt feleltem: mi sem természetesebb, mint hogy egy anya óvni akarja a gyerekét.
Armande jól ismert gúnyos tekintetével mért végig.
– Ahogy a fagyöngy óvja az almafát? – kérdezte, és nyersen felnevetett. – Az én kertemben is voltak almafák. Egymás után mindegyiket ellepte a fagyöngy. Alattomos egy növény. Olyan ártalmatlannak látszik, a bogyói is csinosak; saját ereje semmi, de ártani, úristen, azt aztán tud! – Ismét kortyolt a mokkából. – Mindent megmérgez, amihez csak hozzáér. – Bölcselkedve biccentett a fejével. – Hát ilyen az én Caróm is. – mondta. – Szakasztott ilyen.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Armande Voizin