Arkagyij Ivanovics Szvidrigajlov személy
1 hozzászólásIdézetek
Márpedig ha egy lány megsajnál valakit, akkor már komoly veszedelem van. Mert akkor, ugye, vágyik „megmenteni”, észre téríteni, erkölcsileg megszilárdítani, nemesebb célok felé fordítani, és így új életre, új tevékenységre serkenteni. Hiszen tudjuk, mi mindenről ábrándoznak ilyenkor.
473. oldal, Hatodik rész - 4 (Kriterion, 1973)
Az orosz táglelkű, széles, mint a föld, amelyen lakik és erősen hajlik mindenféle fantasztikumra, szélsőségre. A tág lélek pedig nagy veszedelem, ha igazi zsenialitás nem fogja össze.
419. oldal - Hatodik könyv, V. (Franklin-Társulat Kiadása)
Mindig úgy képzeljük az örökkévalóságot, hogy az valami eszme, ésszel fel nem érhető, és óriási nagy, óriási! De miért olyan bizonyos, hogy óriási? Hátha egy sötét kuckó lesz, képzelje! Olyanforma, mint a falusi fürdőházak, csupa korom, a szegletekben pókháló, és kiderül, hogy ennyi az egész örökkévalóság! Én, látja, sokszor ilyennek képzelem.
A kísértet úgyszólván egy másik világnak a darabkája, csücske, annak a legszéle, egészséges embernek nincs miért mutatkozzék, mivel az egészséges ember a legesleginkább földi ember, tehát csakis ezt a földi életet éli, már a rend és a teljesség kedvéért is. De mihelyt megbetegszik, mihelyt a normális földi rend megbomlott a szervezetében, mindjárt felbukkan a lehetősége egy másik világnak, és mennél betegebb, annál erősebben érintkezik ezzel a másik világgal, úgyhogy mire meghal, egyenesen átköltözik oda.
Tudja-e, Rogyion Romanovics, micsoda bódultságig jut sok asszonynál a szerelem?
481. oldal
Nem azért mondom, mert részeg vagyok, és egy egész pohár pezsgő van bennem
[…] az asszonyoknál elég gyakran előfordul, hogy rendkívül jólesik nekik a bántalmazás, ha látszólag mégúgy méltatlankodnak is miatta. Minden asszonnyal megtörténik ez, általában az ember nagyon, de nagyon szereti a bántalmat, nem vette még észre? Az asszonyok meg éppenséggel. Sőt, mondhatnám, ez az egyedüli, ami kielégíti őket.
Negyedik rész. 1.
Sebaj. Jó hely ez, barátom. Ha kérdeznék, mondd azt, hogy Amerikába utaztam.
382. oldal
– Ön szeret verekedni? – kérdezte szórakozottan.
– Nem, nem túlságosan – felelte nyugodtan Szvidrigajlov. – És Marfa petrovnával szinte sose verekedtünk. Igen jó egyetértésben éltünk, és mindig meg volt elégedve velem. Korbácshoz összesen két ízben nyúltam hétévi házasságunk alatt (ha a harmadik nagyon is többféleképpen értelmezhető esetet leszámítom); először két hónappal az esküvőnk után, mindjárt, amikor a falunkba megérkeztünk, és most utoljára. No ugye, ön pedig már azt hitte, hogy szörnyeteg vagyok, maradi, feudális úr, mi? Hehe…