!

Arisztotelész személy

Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
Márai Sándor: Füves könyv
Tatiosz: Mosolygó történelem
Umberto Eco: Az új középkor
Henry Fielding: Tom Jones I-II.
Manuela Gretkowska: Metafizikai kabaré
A. S. Byatt: Mindenem
Stephen Hawking: Az idő rövid története
Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember
John Gribbin: Schrödinger macskája
Ádám György: A rejtőzködő elme
Láng György: Primavera
Joseph Heller: Képzeljétek el
Bill Green – Ben Peskoe – Scott Shuffitt – Will Russel: A nagy Lebowski-könyv
Benedek István: Az értelem dicsérete
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Nyíri Tamás: Alapvető etika
Montaigne: A tapasztalásról
Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Ananda Kentish Coomaraswamy: Idő és örökkévalóság
Örkény István: Négyeskönyv
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Alain de Botton: A filozófia vigasza
Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé
Marcus Tullius Cicero: Tusculumi eszmecsere
Kerstin Gier: Zafírkék
Vas István: Hét tenger éneke
Murakami Haruki: 1Q84
Schirilla György: Vegetáriánuskönyv
Nádor Zsófia (szerk.): Ahogy úgy ringatják a csípejüket, szemüket a földre szegezve
Polgár Ernő: A kultúrák eredete és ősképei
John Green: Csillagainkban a hiba
Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Feldmár András: Életunalom, élettér, életkedv
Roman Krznaric: Hogyan találjuk meg a nekünk való munkát?
David Gemmell: A Sötét Herceg
Afonso Cruz: Kokoschka babája
Jhumpa Lahiri: Mélyföld
Caius Plinius Secundus: Természetrajz VII-VIII
Thomas Piketty: A tőke a 21. században
Jacek Dukaj: Más dalok
Rob Thomas – Jennifer Graham: Az ezer dolláros bikinivonal
Steven Weinberg: A világ megismerése
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar
Ruby Wax: Mindfulness-kalauz
A filozófia nagykönyve
Bogdan Suceavă: Istoria lacunelor

Idézetek

>!
s_l_m

Szent Tamás átveszi Arisztotelésztől az elméleti és gyakorlati ész megkülönböztetését, s ez utóbbin gyakran a lelkiismeretet érti. A spekulatív ész az önmagukban belátható és felismerhető (per se nota) alapelvekből indul ki, amelyek nem bizonyíthatók, de nem is szorulnak bizonyításra (analitikusan igazak), mint például az ellentmondás kizárásának az elve. A gyakorlati észnek is van ilyen első alapelve, amiből kiindul, s ami axiomatikusan meghatározza az egész tevékenységet. A gyakorlati észnek ezt az első alapelvét nevezi Tamás „természeti törvénynek”, más összefüggésben synderesisnek (I q. 79 a. 12; De ver. 16,1).

10. A lelkiismeret struktúrája - 10.1 Az etika metafizikai és teológiai kontextusa - 10.1.2 A természeti törvény

Kapcsolódó szócikkek: Aquinói Szent Tamás · Arisztotelész
>!
BZsofi +SP

Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.

107

Márai Sándor: Füves könyv Gyógyító gondolatok

>!
Carmilla 

Arisztotelész szerint testi és anyagi jólét nélkül nincs harmonikus öregség. Ötvenéves koráig az ember valóban a bölcs tisztánlátás elérése felé halad, ezután azonban hanyatlani kezd, tartózkodóvá, habozóvá, érzelmeiben és indulataiban langyossá válik, végül pedig „inkább az emlékezésben él, mint a reményben”.

Öregség - 82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész
>!
Tintapatrónus

Sokszor fülébe csengtek Angelo Poliziano barátja szavai, aki Arisztotelészt idézte: „A művészetnek következetesebbnek és igazabbnak kell lennie az életnél!”

212. oldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

Kapcsolódó szócikkek: Angelo Poliziano · Arisztotelész · művészet
>!
Kkatja P

    A kortárs társadalom egy másik, már említett jellegzetessége szintén pusztító hatással van az értelemre. Mivel soha senki nem csinál végig egyedül egy teljes feladatot, hanem annak csak egy részét, mivel a dolgok dimenziója és az embereket tömörítő szervezetek túl nagyok ahhoz, hogy egészében meg lehessen őket érteni, soha semmit nem látunk át a maga teljességében. Ezért nem tudjuk megfigyelni a jelenségek mögötti törvényszerűségeket. Elegendő az intelligencia ahhoz, hogy egy nagyobb egység adott részterületét megfelelően kezeljük, akár gépről, akár államról legyen szó. De az értelem csak akkor fejlődhet, ha az egészet át tudja fogni, ha megfigyelhető és irányítható egységekkel van dolga. (…) Másképpen fogalmazva, bizonyos nagyságrend fölött szükségszerűen eltűnik a konkrétság, és az absztrakció veszi át a helyét; ezzel pedig elhomályosodik a valóságérzékelésünk. Elsőként Arisztotelész látta meg ezt a problémát, aki úgy véli, hogy egy akkora városban, amelynek lakossága számát tekintve nagyobb, mint egy mai fogalmaink szerinti kisváros, nem lehet élni.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész · értelem · intelligencia · társadalom
>!
Sli SP

Úgy tudom, Arisztotelésznek az a véleménye – és ha nem az övé, hát valamelyik bölcs emberé, akinek a tekintélye éppoly súlyosan esik majd a latba, mire a művei ugyanolyan régiek lesznek: „Ha a költő olyasmit ír le, ami hihetetlen, nem mentség számára, hogy az, amit leírt, a valóságban is megtörtént.”

383. oldal, Első kötet - Nyolcadik könyv (Magyar Könyvklub, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész
>!
déli_báb IP

Vegyünk szemügyre egy, a levegőbe függőlegesen feldobott követ; vajon mennyi ideig „áll” a levegőben, mielőtt elkezd visszahullani?
(…)
A problémát kimerítően tárgyalja Arisztotelész (Phys. VIII.8, 262a), aki kimutatja, hogy amikor egy folytonosan mozgó tárgy mozgásiránya az ellenkezőjére változik, akkor tulajdonképpen nem mondhatjuk azt, hogy a tárgy „eléri” vagy hogy [az ottléte után] „elhagyja” a pontot, amelynél a visszafordulás történik, hanem csupán azt, hogy ott csak egy adott pillanatban „van”, azaz úgymond csak egy pillanatszerű „most” erejéig, és nem pedig valamennyi ideig. A pont, ahol a fordulás történik, semmivel sem inkább tényleges megállóhely, mint bármelyik másik az út határozhatatlanul sok pontja közül, amelynek akármelyikénél a tárgy megállhatott volna, csakhogy nem tette.

27. oldal - Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Arisztotelész szemében az örömnek két jogos formája van: az egyik szükségleteink teljesülésével és képességeink megvalósulásával kapcsolatos. Az utóbbi az öröm legmagasabb foka. Az öröm létezésünk természetes állapotának egyik megnyilvánulása (energeia). A legkielégítőbb és legtökéletesebb öröm olyan minőség, amely a tevőleges használat és megvalósulás során keletkezett képességet gyarapítja.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész · öröm
>!
latinta SP

A könyvtárban ott sorakozott az összes, valaha olvasott könyv, bennük azokkal a mondatokkal, amelyeket megőrzött az emlékezete. Horatius és Goethe, Vergilius és Osszián, Arisztotelész és Lessing, mindent felsorolt az emlékezetében, és naponta visszajárt olvasgatni. Rettegett, hogy valami lényegeset elfelejt. Rettegett, hogy eltűnik az emlékezetéből mindaz, amiért egyedül érdemes élnie, eltűnnek a versek, a festmények, a nyelvek, a zenék, és a szelleme visszazuhan egy barbár állapotba, ahol már csak a nyers ösztönök, az étel, az ital és az asszony utáni vágy bűzlő gépe dohog.

57-58. oldal

>!
Morpheus 

A világhoz és az időhöz fűződő viszonyát háromféleképpen tudta megélni: a) amikor meleg volt, ő izzadt, és a kettő között semmi ok-okozati összefüggést nem látott, csupán véletlen egybeesést, vagy b) azért izzadt, mert meleg volt (ami tulajdonképpen megfelel annak a rendszernek, amellyel a körülöttünk lévő jelenségeket magyarázzuk, vagyis az ok-okozati megfeleltetésnek), vagy még c) azért volt meleg, mert ő izzadt (Arisztotelész nem értene egyet ezzel a megközelítéssel).

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész · idő · ok–okozat · világ