Aristotle Mendoza (Ari) személy
Idézetek
– Nem kívánsz jó reggelt?
– Még gondolkodom rajta – feleltem.
13. oldal
– Megmutatod a rajzaidat?
– Nem. De lerajzollak.
– És ha nem egyezem bele?
– Hogy lesz belőlem igazi művész, ha nem tudok gyakorolni?
– A művészek modelljei nem kapnak fizetést?
– Csak a jóképűek.
– Tehát én nem vagyok jóképű?
Dante elmosolyodott.
– Ne légy hülye! – Úgy tűnt, zavarban van. De nem annyira, mint én.
Éreztem, ahogy elpirulok.
– Mike-ot kell helyettesítenem pár órára.
– A barátod?
– Nem igazán.
– Rendes tőled, hogy beállsz helyette.
– Nem ingyen csinálom, kapok érte pénzt. És különben is, te neveltél ilyen rendesnek.
– Nem úgy hangzik, mintha örülnél neki.
– Mi a jó abban, ha az ember rendes? Ha tudni akarod az igazat, én rosszfiú szeretnék lenni.
– Rosszfiú?
– Tudod. Che Guevara. James Dean.
– Ki tart vissza?
– Épp azt nézem.
Ja, fogd rá az anyádra – nevetett.
Én meg próbáltam eldönteni, hogy ezt viccnek szántam-e vagy sem.
– Tudod, Ari, ha tényleg rosszfiú akarnál lenni, az lennél. Az utolsó dolog, amire a rosszfiúknak szükségük van, az az anyjuk beleegyezése.
Volt egy szabályom, ami szerint még mindig jobb, ha magadban unatkozol, mintha ezt valaki mással tennéd. Igyekeztem e szerint a szabály szerint élni. Talán ezért nem voltak barátaim.
24. oldal
El akartam nekik mondani, hogy megváltoztatta az életemet és hogy én már sosem leszek ugyanaz, aki voltam, soha. És hogy valahogy úgy tűnt, Dante volt az, aki megmentette az én életemet és nem fordítva. El akartam nekik mondani, hogy ő volt az első ember, anyámon kívül, aki rá tudott venni, hogy beszéljek a félelmeimről.
327. oldal
Miközben Dante azt figyelte, ahogy a teleszkóp lencséin keresztül az eget bámulom, azt suttogta:
– Egy nap majd az univerzum összes titkát megfejtem.
Elmosolyodtam.
– Mit kezdesz majd azzal a sok titokkal, Dante?
– Tudni fogom, mit csináljak vele – felelte. – Talán megváltoztatom a világot.
Elhittem neki.