Ariadne Oliver személy

Agatha Christie: Nyílt kártyákkal
Agatha Christie: Bűbájos gyilkosok
Agatha Christie: Mrs. McGinty halott
Agatha Christie: Gloriett a hullának
Agatha Christie: Harmadik lány
Agatha Christie: Az elefántok nem felejtenek
Osvát Katalin: Agatha Christie, a krimi királynője
Hadnagy Róbert – Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Josef Škvorecký: Egy detektívregény-olvasó ötletei
Agatha Christie: Third Girl
Agatha Christie: Hallowe'en Party
Agatha Christie: Cards on the Table
Agatha Christie: Mrs. McGinty meghalt
Agatha Christie: Halloween és halál
Agatha Christie: Gyilkosvadászat
Agatha Christie: A harmadik lány
Agatha Christie: Az órák
Agatha Christie: Az elefántok mindenre emlékeznek
Agatha Christie: A Greenshore-gloriett
!

Hercule Poirot és Ariadne Oliver

!

Mrs. Oliver hirtelen kinyitotta a szemét. Éppen a saját otthonáról ábrándozott. Egzotikus madarakkal és lombokkal borított tapéta. Egy fenyőfa asztal, az írógépe, feketekávé és alma mindenütt… milyen mennyei boldogság! Milyen tündöklő, magányos boldogság! Nagy hiba, ha egy alkotó kilép a maga titkos erődjéből. Az alkotók félénk, emberkerülő teremtmények, akik úgy vezekelnek a társadalmi élethez szükséges képességeik hiányáért, hogy képzeletbeli társasággal veszik, körül magukat.
188. oldal


Idézetek

Shanara>!

Miért van az, hogy aki életében konyhai cselédlány vagy csúf, öreg paraszt volt, annak soha nem vándorol a lelke? Mindig csak egyiptomi hercegnőkkel vagy a csodaszép babiloni rabszolganőkkel történik ilyesmi. Gyanús, felettébb gyanús.

94. oldal (Európa Könyvkiadó, 2009.)

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver
2 hozzászólás
Lélle P>!

– Azt hiszem, nem volt igazán rokonszenves ember – jegyezte meg halkan Mrs. Oliver.
– Nem, az aztán igazán nem volt – helyeselt Poirot. – De élt, most pedig halott, s mint egyszer említettem neki, én kispolgári módon viszonyulok a gyilkossághoz. Helytelenítem.

79. oldal, Nyolcadik fejezet - Melyikük a tettes? (Európa, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot · ölés, gyilkolás
blackett>!

Mrs. Oliver mélyet sóhajtott, és Poirot-hoz fordult.
– Hát akkor elmondom magának én. Bár nem vagyok nagyon jó az elmondásban. Úgy értem, hogy amit leírok, az tökéletesen érthető, de ha elmesélem, abból valami félelmetes zagyvaság jön ki. Ezért nem mesélem el soha senkinek a történeteimet. Különben csak néznek rám hülyén, és azt mondják, igen, igen, de nem értem, miről is van szó, az képtelenség, hogy ebből valaha könyv legyen. És ez rendkívül csüggesztő. És nem is igaz, mert igenis mindig lesz belőle könyv.

4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
1 hozzászólás
Tinah>!

– Mesélje el, mi történt – mondta Poirot.
– Pontosan ezért jöttem. De most, hogy itt vagyok, olyan nehéz. Nem is tudom, hol kezdjem.
– Kezdje talán az elején – javasolta Poirot. – Vagy az túlontúl sablonos eljárás volna?

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
1 hozzászólás
Gabriella_Balkó>!

– Eláll a szavam a zsenialitásán, madame – mondta Poirot. – Hogy miket képes kitalálni.
– Ó, kitalálni nem nehéz – jegyezte meg Mrs. Oliver. – Az a baj, ha az ember túlságosan sok mindent talál ki, és a dolog túl komplikált lesz. Akkor aztán el kell hagyni ezt is, azt is, és a szívem vérzik.

23. oldal, II. fejezet (Magvető, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot
Melcsó>!

– Honnan tudjam? – mondta mérgesen Mrs. Oliver. – Honnan a csudából tudjam, miért jutott eszembe egyáltalán ez a visszataszitó alak? Nyilván megőrűltem! Miért éppen finn, amikor semmit sem tudok Finnországról? Miért vegetáriánus? Miért van olyan sok hülye modorossága? Egyszerűen megtörténik. Az ember kipróbál valamit, és az embereknek tetszik, és akkor folytatja, és, mielőtt észrevenné magát, az életéhez kötődik egy olyan fickó, mint a tébolyitó Sven Hjerson. És az emberek meg írnak is, és kérdezik, hogy, ugye, nagyon szeretem.Hogy szeretem-e? Ha találkoznék azzal a csontos, égimeszelő, zöldségevő finnel a valódi életben, cifrább gyilkosságot követnék el, mint amilyeneket eddig kitaláltam.

168-169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver
1 hozzászólás
Briszéisz>!

Hogy is tudná elmondani az ember, hogyan írja a könyveit? Mert hogy is van? Először is kitalálok valamit, aztán, amikor kitaláltam, erőt veszek magamon, leülök és megírom. Ezzel vége. Ezt pedig három perc alatt elő tudom adni, attól kezdve pedig kínos feszengésbe torkollik az író-olvasó találkozó. El nem tudom képzelni, miért szeretik annyira az emberek, ha az író arról beszél, hogy hogyan ír. Szerintem az írónak az a dolga, hogy írjon, nem az, hogy beszéljen.

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver
2 hozzászólás
Noémi_Zsófi_Tóvári>!

– És mi van akkor, ha a rendszer rossz eredményt dob ki? – kérdezte Mrs. Oliver.
– Az ki van zárva – mondta Hercule Poirot. – Egy számítógép nem tévedhet.
– Elméletileg nem – mondta Mrs. Oliver –, de el sem hinné, milyen hajmeresztő bakik fordulnak elő a gyakorlatban. Ott van például a legutóbbi villanyszámlám. Tudom, hogy azt mondják, „tévedni emberi dolog”, de egy ember tévedése kismiska ahhoz képest, amit egy számítógép tud produkálni, ha akar.

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot · számítógép · tévedés
Briszéisz>!

El sem tudom képzelni, ki tehette. Illetve elképzelni éppen tudom, bármit el tudok képzelni. Éppen ez a baj velem. El tudok képzelni akármit. Mi több, egészen meggyőző magyarázatokat tudok elképzelni, csak éppen nem felelnek meg a valóságnak.

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver
TiszlaviczMarcsi I>!

… Poirot nagyot sóhajtott.
– A legkevésbé sem alkalmas gyilkossági színhely – mondta Mrs. Olivernek, miközben a kapu felé ballagtak. – Nincs atmoszférája, sem tragikus légköre, de még csak meggyilkolni érdemes áldozat sincsen, leszámítva talán Mrs. Drake-et, akiről könnyen el tudom képzelni, hogy egyesek olykor-olykor szívesen kitekernék a nyakát.

72-73. oldal, 6. fejezet, Európa Kiadó 2016

Kapcsolódó szócikkek: Ariadne Oliver · Hercule Poirot