Argus Frics személy
Idézetek
A nagyteremben felállított tizenkét karácsonyfán díszek egész arzenálja függött, a világító magyalbogyóktól az igazi, huhogó aranybaglyokig, a lovagi páncélokat pedig egy furfangos bűbájjal rávették, hogy karácsonyi dalokat énekeljenek, ha valaki elmegy mellettük. Mindenki egyetértett abban, hogy maradandó élmény meghallgatni a „Mennyből az angyal”-t egy üres sisak előadásában, ami a szövegnek csak a felét tudja. Fricsnek többször el kellett kergetnie Hóborcot, aki azzal szórakozott, hogy bevette magát egy-egy páncélba, és maga költötte, otromba szövegeket kornyikált a kihagyott sorok helyén.
374. oldal, A váratlan feladat (Animus, 2001)
– Nos… elsőéves korunkban… mikor még mit sem sejtő, ártatlan gyermekek voltunk…
Harry horkantva felnevetett. Nem igazán tudta elképzelni, hogy Fred és George valaha is ártatlanok voltak.
– …mindenesetre ártatlanabbak voltunk, mint most… szóval elsőéves korunkban egyszer volt egy kis összezörrenésünk Friccsel.
– Eldobtunk egy trágyagránátot a folyosón, és ez valamiért zavarta őt…
– Ezért becipelt minket a szobájába, és elkezdte a szokásos fenyegetőzést…
– …büntetőfeladat…
– …kizsigerelés…
– …mi pedig egészen véletlenül észrevettük, hogy a kartotékszekrény egyik fiókján ez áll: Különösen veszélyes elkobzott tárgyak.
– Csak azt ne mondjátok, hogy… – vigyorodott el Harry.
– Te mit csináltál volna a helyünkben? – vonta meg a vállát Fred.
178. oldal, A Tekergők Térképe (Animus, 2001)
– Kitilt a könyvtárból, ha nem vigyázol. Miért kellett idehoznod azt a hülye könyvet?
– Nem én tehetek róla, hogy félőrült a könyvtárosunk. Az is lehet, hogy hallotta, amikor csúnyákat mondtál Fricsről. Mindig gyanús volt nekem, hogy van valami köztük…
– Ha-ha-ha…
Jó érzés volt, hogy már nem kell suttogniuk; a néptelen, lámpafényes folyosókat róva lelkesen elvitatkoztak rajta, hogy Frics és Madam Cvikker ápolnak-e titkos szerelmi viszonyt vagy sem.
297. oldal
– Hohó! – rikkantotta remegő állal. – Késő éjjel a folyosón! Ebből büntetőmunka lesz!
– Nem lesz – felelte kurtán Hagrid. – Velem vannak, ha nem látnád.
– És akkor mi van? – undokoskodott Frics.
– Az van, hogy én tanár vagyok, te alamuszi kvibli! – vágta rá dühbe gurulva Hagrid.
387. oldal
Annyira kedvező benyomást kelt, mint a roxforti Mr. Argus Frics. A macskás. Gyerekkorában ő lehetett a játékrontó a nem létező baráti körében.
22. oldal
»O ja … harte Arbeit und Schmerzen sind die besten Lehrmeister, wenn ihr mich fragt … jammerschade, dass sie die alten Strafen nicht mehr anwenden … Könnt euch ein paar Tage lang in Handschellen legen und von der Decke hängen lassen, die Ketten hab ich noch in der Schublade, halt sie immer gut eingefettet, falls sie doch noch mal gebraucht werden … Schön, los geht's, und denkt jetzt bloß nicht ans Weglaufen, dann wird's nur noch schlimmer für euch.«
270-271. oldal
There was Mr. Filch, whom James recognized by his hair, scowl, and the cat, Mrs. Norris, which he held cradled in the crook of his arm.
21. oldal