Árgus személy

Publius Ovidius Naso: Átváltozások
Rick Riordan: A villámtolvaj

Idézetek

Bogilie>!

A Nagy Ház betegszobájában feküdtem, ágyban. Jobb kezemen kötés, mintha baseballütő lenne, akkora. Árgus állt őrt a sarokban. Annabeth mellettem tüsténkedett, nektáros poharamat tartotta, és hideg vizes ruhával törölgette a homlokomat.
– Hát, már megint itt vagyunk – nyögtem fel.
– Te idióta! – mondta Annabeth, ebből tudtam, nagyon örül, hogy magamhoz tértem.

348-349. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Annabeth Chase · Árgus · Percy Jackson
PKatica>!

– Nézd, az a helyzet, hogy mi… már alapból nem jöhetünk ki egymással, oké? A szüleink egymás riválisai.
– Miért?
Az égnek emelte a szemét.
– Soroljam? Hány okot akarsz? Anya egyszer rajtakapta Poszeidónt, amint a barátnőjével enyelgett Athéné templomában, ami égbekiáltó tiszteletlenség. Máskor meg Athéné és Poszeidón azon versengtek, hogy ki legyen Athén városának védőistene. Apád valami idétlen, sós vizű szökőkutat pancsolt oda ajándékul. Anya az olajfát. Az emberek látták, hogy az ő ajándéka jobb, ezért róla nevezték el a várost.
– Tényleg szerethetik az olívabogyót.
– Ó, dugulj már el!
– Ha a pizzát találta volna fel… megérteném.
– Azt mondtam, dugulj el!
Az első ülésen Árgus csak vigyorgott. Nem szólt egy szót sem, de tarkója egyik szemével rám kacsintott.

Narissza>!

Fekszel hát, Argus; sok fénye megannyi szemednek
mind kialudt, száz volt a szemed s egy éjszaka hullt rá.

Kapcsolódó szócikkek: Árgus