Arcturus Mesarthim személy
Idézetek
A remény a felkelés éltető ereje. Anélkül nem vagyunk más, csak hamu, amit egyszer szertefúj a szél.
534. oldal
– Kifejezetten érdekesnek találtuk az aurádat. Áruld el szépen, mi vagy te?
– Egy rejtély – válaszoltam. A pillantásától megfagyott bennem a vér.
– Jó hírem van a számodra, Paige Mahoney. – Nashira a mellette álló férfi karjára tette a kezét. – Felkeltetted a vérhitves figyelmét. Arcturus, a Mesarthim nagymestere úgy döntött, gazdád lesz.
71. oldal, A beszéd
– És velem hogyan bánsz?
– Mintha a tanítványom lennél, nem pedig a rabszolgám.
(…)
– Ha tanítványként bánsz velem – mondtam –, akkor én meg mentorként akarok tekinteni rád, nem a gazdámként.
– Jogos. Viszont a mentornak kijár a tisztelet, és ezt el is várom tőled. Akárcsak azt, hogy minden este egy órára udvarias társaságom legyél.
247. oldal, A fátyol
– Kérdezni szeretnél – állapította meg a Nagymester.
– Kezdjük azzal, hogy mondd el az igazat!
– Nagy kérés….
304. oldal
– Nem te vagy az egyetlen lehetőség. De ha a bolygó összes lakója közül választhatnék, akkor is téged választanálak, Paige Mahoney.
314. oldal
– Ez mekkora baromság! Ha azt hiszed, hogy egy sóból szórt kör megfelelő védelem, akkor nem vagyok teljesen százas! – Kezdtem visszacsúszni az utcai szlengbe, de nem érdekelt. – Élvezettel nézted, mi? Ahogyan ott táncikálok…
– Nem, Paige. Én csak segíteni akarok neked.
– Menj a pokolba!
– Amúgy is a pokol egyik szintjén élek.
– Akkor húzzál egy másik szintre, minél messzebb tőlem!
289. oldal
Most már jó néhány hónapja együtt élek veled. Ismerem a múltadat, akkor is, ha akaratod ellenére ismerkedtem meg vele. Nem akartam betörni a magánszférádba, de látni akartam, milyen vagy. Meg akartalak ismerni. Nem akartalak úgy kezelni, mint egy egyszerű embert, mint valami alacsonyabb rendű, értéktelen lényt.
401. oldal, Az álom