Archibald személy
Idézetek
– Valami leveleket is említett – tért vissza egy korábbi részletre Thorn.
– Ja, igen, azokat megtaláltuk a főszerkesztő személyes holmija közt. Tolerancia!
– Végtelenül toleráns vagyok önnel – mondta Thorn, aki szemmel láthatóan fogytán volt a türelemnek.
– Ez nem önnek szólt, hanem a kishúgomnak. Tolerancia, kérlek, hozz ide egyet azok közül a levelek közül…
225. oldal
– Mit csinál ebben a testhelyzetben? – kérdezte Berenilde, amikor Archibald mellé értek.
A nagykövet finoman felé fordította a fotel párnájáról lelógó fejét, kivette a szájából a szipkát, és kifújta a füstöt. Kopott cilindere mellette hevert a földön, kese haja a szőnyeget seperte.
– Próbálom más szemszögből értékelni az életemet – közölte jelentőségteljesen.
– Nézzenek oda! És mire jutott?
– Hogy akárhonnan nézem, az egész tökéletesen értelmetlen. És hogy ha még sokáig így maradok, lassan az összes vérem a fejembe száll – tette hozzá kényszeredett mosollyal.
326. oldal, A lovag
– Önt talán nem zavarja, hogy egyáltalán nincs magánélete? Hogy mindent, amit lát, amit tesz, meg kell osztania a teljes rokonságával?
[…]
– Rengeteget spórolunk a telefonszámlán.
90. oldal, A színház
– Bevallom, kicsit csalódott vagyok. Hogy ne mondjam, jóval izgalmasabb lett volna, ha valóban Thorn jövendőbelijét sikerül a kezem közé kaparintanom.
– Miért, mit csinált volna vele? – kérdezte szemöldök ráncolva Ophélie.
– Hogyhogy mit? Természetesen megfosztottam volna az ártatlanságától.
Ophélie csak pislogott, hirtelen szóhoz sem jutott. Ennél váratlanabb vallomást még életében nem hallott.
– Az volt a terve, hogy felhozza ide az unokahúgomat, és a fűben henteregve megerőszakolja?!
Archibald hevesen, egyben némiképp sértődötten tiltakozott.
– Hát minek néz engem? Ilyen féktelen dúvadnak látszanék? Egy férfinak bármikor nekiesem, meg is ölöm, ha kell, de egy nőre soha nem emelnék kezet. Elcsábítottam volna, annak rendje és módja szerint!
198. oldal, A kert
A semlegesség legtöbbször nem más, csak egy enyhébb kifejezés a gyávaságra.
562-563. oldal
– És Thorn? Ellene mit követett el, hogy ilyen végletesen gyűlöli önt?
[…]
– Ő a rend, én viszont magam vagyok a káosz.
150. oldal, A pipa
– Fel nem érhet hozzá – lehelte oda. – Hát önön a sor, legyen más, legyen különleges!
94. oldal, A színház
– Mert azzal, hogy összezárt minket ebben a moratóriumban, Janus az én társaságomat rótta ki önnek büntetésként. Én pedig ennek jegyében igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy az ön idegeire menjek. Számomra ez becsületbeli ügy.
[…]
– Nagyszerűen végzed a dolgod.
– Azért lenne még mit tanulnom Thorntól – dünnyögte keresztapa, és maszatos ujjával egy kockával előbbre tolt a táblán egy korongot. – Örömömre szolgálna, ha ő is itt lehetne velünk. Nála hatékonyabban senki sem tudja elrontani a hangulatot.
466. oldal