Archer Hale személy

– Rájöttem, hogy az emberek reakciója inkább rajtuk múlik. Azon, hogy ők kik valójában, és egyáltalán nem rajtam. Olyan felismerés volt ez, mintha villám csapott volna belém, Bree.

És még most, ebben az őrült és zajos életben, a saját munkám és Bree virágzó vendéglátóipari vállalkozása mellett is fontosnak tartom, hogy minden este lefekvés előtt odaforduljak hozzá, és szavak nélkül elmondjam neki: csak te, örökké csak te. Ő pedig halkan körülölel a szeretetével, megtart és támaszt nyújt. Emlékeztet, hogy azok a szavak a leghangosabbak, amiket meg tudunk élni.

-Nem tudtam, hogy megálmodhatlak, Bree, de valahogy mégis valóra váltál. Hogyan történhetett ez?
Odadörgölte az orrát az enyémhez, és megint felegyenesedett.
-Ki olvasott a gondolataimban, és tudta meg pontosan, hogy mit akarok, amikor még én magam se tudtam?

– Majd egyszer, amikor már öregek leszünk és megőszültünk, rád fogok pillantani, ahogy pont így fekszel mellettem, és a szemedbe nézve tudni fogom, hogy mindig is te voltál az. És az lesz a legnagyobb boldogság a számomra, Bree Prescott.

– Érted vagyok itt. Miattad vagyok itt. Azért vagyok itt, mert te látsz engem: nemcsak a szemeddel, hanem a szíveddel is. Azért vagyok itt, mert kíváncsi voltál a mondandómra, és mert igazad volt… tényleg mindenkinek szüksége van barátokra.

– Nincs mit végiggondolni. Amit tudok, az az, hogy besétáltál hozzám, én pedig elvesztem. De nem azért, mert bárki lehetett volna. Hanem azért, mert te voltál az. Miattad vesztem el. És ha tudni akarod, Bree, nem is szeretnék előkerülni.